Eper és őz

Ambrus rosszul érezte magát délelőtt, fájt a pocakja, hányt, így a délutánra tervezett lovaglást lemondtuk. Előhozakodtam azzal, hogy helyette menjünk méhecskézni és mindenki nagyon lelkesen fogadta. Bepakoltam a hátizsákba a méhészkedős felszerelésemet : ), és az első doboz idei epret, majd útnak indultunk. Ambrus nagyon gyenge volt ezért letelepedett a fűbe pihenni, repülőt hajtogatni, így most Ágostonon volt a sor, ő jött fel velem a kaptárakhoz. Ő kicsit jobban fél a bogaraktól, de azt hiszem csak azért, mert kisebb. Azért ő is hosszasan, kíváncsian szemlélte a méhek zsongást.

Felsétáltunk Józsi telkének legfelső részére is, és amint felértünk észrevettük, hogy ott legelészik egy őzike. Sokáig nem vett észre minket, pedig halkan közelítettünk felé és már csak pár méterre volt tőlünk. Aztán hirtelen meglátott minket és nagyon megijedt. Jó darabig a kerítés mentén szaladgált fel s alá, mígnem megtalálta a kijáratot és kiugrott. Ágoston mereven bámulta az állatot. Olyan izgalmas élmény volt ez neki!

Aztán persze  Ambrus is feljött és kárpótlásul- hogy ő nem láthatott őzet- megkért nyissam ki neki a kaptárt, had kukkantson bele. Robi csinált egy kis füstöt és kiemeltem néhány méhecskés keretet neki. Nagyon elégedett volt ő is.

Végül Borika is belebújt a kalapba és bohóckodott egy kicsit.