Fagy



A nagy havazás előtt kimentünk megnézni a méheinket vagyis a kaptárainkat. -10 fok volt a völgyben, de nem lehetett annyinak érezni az erős napsütés miatt. Józsi kint járt a legmelegebb januári napon és végig nézegette a családokat szúrópróba szerűen. Két családnál talált egeret, illetve a az egyiknél csak egér nyomokat. Hihetetlen milyen bátrak ezek a kis rágcsálók, én szeretem a méheimet, de azt hiszem, ha nagyon fáznék sem mernék közéjük költözni ; )! Néhány családot azért nem kellet megnézni, mert nagy nyüzsgés volt a kijáróban, tisztuló repülést végeztek a méhek. Ez egyértelműen jó jel!
Most nem volt nyüzsgés, csak dermedtség és csend.

A kismadarak viszont most is nagyon élénkek voltak. Különösen az ökörszemek. Ott ugrándoztak, repkedtek körülöttünk, mintha játszani akartak volna velünk!

A madárfészkek is szépen látszanak most az ágak között.

És persze azért van még csipegetni való is: finom, érett csipkebogyó!



"Kibújás vagy bebújás, ez a gondom óriás"

Az óvónénik ezt a hetet a maciknak és a méznek szentelték, ahhoz a hagyományhoz kapcsolódóan, hogy február másodika a nap, amikor a medve kibújik a barlangjából, körbetekint és dönt arról, hogy hosszú lesz e a tél vagy sem. Ha süt a nap és meglátja az árnyékát, visszamegy a barlangba és tovább alszik, hosszú tél lesz, borús idő esetén viszont  értelemszerűen rövid.
Mi is készültünk a nagy eseményre. Készítettünk képet és sütöttünk mézes finomságot. Borika segítségével készítettem el - Kinga receptje nyomán- a fenséges mézes puszedlit. Három nap alatt kb 100 puszedli készült, mind elfogyott...

Borika szorgalmasan etette a téli álmot elkerülő medvéit. Végül a mackók teljes mohósággal belevetették magukat a mézes csemegébe és Borit is nehéz volt visszafogni, hogy ne falja fel az összes nyers tésztát, úgyhogy turbó tempóban dolgoztam.

Hozzávalók: -3 tojás sárgája
                     -1 egész tojás
                     -15 dkg porcukor
                     -3 tk mézesfűszer
                     -4 ek tejföl
                     -25 dkg méz
                     -7 dkg vaj
                     -60 dkg liszt
                     -2 tk szódabikarbóna
                     -1 narancs reszelt héja

A mázhoz: -25 dkg porcukor
                  -3 tojás sárgája

A mézet a vajjal összeolvasztom és hozzáadom a fűszert. Amíg kihűl egy nagy tálban összekeverem a többi hozzávalót, majd összeöntöm és jól összegyúrom a kettőt. Egy éjszakát hűtőben pihentetem a tésztát. Másnap nedves kézzel golyókat formálunk belőle. Sütőpapírra tesszük őket és előmelegített 180 fokos sütőben 10 perc alatt megsütjük. Nekem gáz sütőm van és csak úgy nem égett meg az alja, hogy legfölülre csúsztattam be a tepsit.
Az elkészült puszedlikat még forrón cukormázba kell mártani, ami úgy készül, hogy három tojás fehérjét 25 dkg porcukorral sűrű krémmé kell verni.
Szerintem nagyon finom! Legszívesebben nagyüzemi szinten gyártanám, mert annyira megunhatatlan az íze és az állaga is: ).

Régóta várakozik már a sarokban egy tekercs linóleum, amit Józsitól kértem, hogy méhecskés nyomdát készítsek belőle. Most volt egy kis szabadidőm, (Bori nagyot aludt) és nekiálltam, macis nyomdákat csinálni az ovis, macis napokra, aztán mindjárt készítettem méhecskéset  és mézes csuprosat is. Nem is hittem volna milyen egyszerű ilyen vékony, apró darabokra vágni a linóleumot! A kivágott formákat akácfa karikákra ragasztottam. Azt tervezem csinálok napraforgó, repce, akác, aranyvessző virágosat, így ezek jelölhetik jövőre a mézeink fajtáját.

 

 

Mézes-almás uzsonna, (megint)

Az alma nagyon finom gyümölcs, de hiába, még a legalmásabb gyerekek is megunják tél végére. Viszont lehet olyan trükköket kitalálni, amivel megunhatatlanná tehetjük ezt a hűséges gyümölcsöt. Ezt a mártogatós almás ötletet Amerikából hoztuk haza, Ben barátunk készített hasonlót majd 10 éve egy hasonlóan napos, nagyon hideg téli délutánon.
Hozzávalók: -1 pohár joghurt
                     -3 púpos ek peanut butter (mogyoró vaj)
                     -2 ek méz
                     -1/2 tk fahéj
A hozzávalókat alaposan összekeverjük, a gyümölcsöket (lehet banán, sőt répa is) gerezdekre, vagy hosszúkás csíkokra vágjuk és már kezdődhet is a mártogatás. Persze vannak olyanok is, akik nem tudják kivárni, hogy az uzsonna az asztalra érjen : ).