Az aranyvessző méze alapvetően sűrű. A szöktetőn lement méhek a hideg éjszaka, nem tudták melegíteni és a présház reggeli hűvössége is rontott a helyzeten, úgyhogy bajlódtunk a fedelezéssel és a pörgetéssel is. Nehezen jött ki a méz a sejtekből és nehezen folyt ki a pörgetőből. Az aranyvesszőtől olyan sűrű, az édesharmattól pedig, olyan sötét lett a méz, mint a karamell. Az íze is hasonló, finom!
Ráadásul Borikának középfül gyulladása van és napok óta küszködik a fájdalommal, úgyhogy csak pár órára mertem eljönni mellőle, sok szorongással a gyomromban. Délelőtt 9 órától délután 4-ig voltam a méhészetben és igyekeztem minél többet és gyorsabban dolgozni, hogy ne hagyjam Józsit sok munkával egyedül. A lassan csordogáló méz viszont ellenünk dolgozott. A nehezítő körülmények ellenére, jól ment a munka.
Fedeleztünk, pörgettünk és összeszedtem a kaptárak mögött hagyott szöktetőket. Ezt a munkát nagyon szeretem, mert a legkülönösebb rovarok másszák meg a propolisztól illatozó szöktetőket. (Most sáskával találkoztam.) Azért is jó, mert egy kicsit kijöhetek a sötét présházból, beszippantani a finom illatokat, átmozgatni a fedelezéskor elgémberedett tagjaimat : ).
Józsinak nagyon köszönöm, hogy befejezte helyettem is a munkát! Estére kicsit Borika is jobban lett, és a telefon is megérkezett, hogy Józsi elvégzett mindent sötétedés előtt, úgyhogy elégedetten és sok hálával bújhattam ágyba.
