Méhek Bakonyán 2.

Ma reggel, egy gyors piaci bevásárlás után, elindultunk családostul Bakonyára megnézni a méhecskéket és persze Annáékat, Nimródot és a szalmabála házat. Sajnos az építkezés egy nagyon nehéz pillanatában érkeztünk, mert kiderült, hogy beszivárgott a víz a félkész tetőre és eláztatta a szigetelésnek szánt bálákat. Sok idő, pénz és energia lesz a család számára a hiba javítása.
Balázst elraboltam a gondok elől egy kicsit méhészkedni, ami úgy hiszem jó lelki terápia ilyenkor...(is).
Füstöt raktunk. Balázs kakukkfüvet használ, ami remek ötlet! A méhész és a méh számára is barátságosabb, mint bármi más. Én is alkalmazni fogom. Először az Ő családját nézegettük át. Balázs idén nem pörgetett mézet. Egy szem családja van és ebből szeretne több családot csinálni. Vár, hogy a méhek a sok méz és a fiasítás miatt megszoruljanak és anyabölcsőt húzzanak. Az anyabölcsővel és néhány fias kerettel akar új családot kezdeni. Ezt egyébként Józsi is csinálja. Az ő eddig üres kaptáraiban is ilyen "műrajok" vannak.
Ezután következtek az én méhecskéim.



Atka ellen kezeltem őket. Józsi Taktikba áztatott karton csíkokat, majd megszárította, én pedig a kaptárkijárónál a kaptár aljába csúsztattam ezeket. Balázs mondott erre bio megoldást, de az mondta nem működik maradéktalanul. Tudott is mutatni olyan heréket az ő kaptárában, amiknek atka rágta le a szárnyát. Annáék egy hete megnyírták a birkákat és mikor jöttünk el nekünk adtak egy nagy zsák szépséges, nagyon koszos birkaszőrt. Kingával fogunk csodákat művelni vele...: )).

Pörgetés 3.

Kipörgettük a mustárvirág mézét a lépes keretekből.

Amint kiszálltam a kocsiból, rögtön a kaptárakhoz szaladtam, hogy lássam, tényleg működnek-e a szöktetők, és majd kiugrottam a bőrömből, mert bizony működtek. Kinyitottam a felső, mézzel teli fiók tetejét és egy szem méhecske sétálgatott rajta eltévelyedve, a többi mind lemászott a középső és az alsó fiókba és vissza jönni már nem tudtak a szöktetők furmányos kijáratain.

A munka most úgy zajlott, hogy levettük a felső, mézzel teli fiókokat, majd a szöktetőket is. Ezeket leráztuk a kaptár elé- hiszen az alján nagyon sok méhecske volt- majd félre raktuk a fűbe, hogy a néhány, rajta maradt méh is visszarepülhessen a saját kaptárába. (Két-három óra múlva szedtem össze az üres szöktetőket és tettem a házba, a következő pörgetésig. : )

A fiókokat bevittük a házba, lefedeleztük a lépeket és kipörgettük a mézet. Józsi kaptáraival ugyanígy jártunk el.

Most, hogy harmadszor pörgetünk már mézet, saját kis hagyományunknak mondhatom, hogy a kicsorduló méz alá kalácsot tartunk, hogy először ízlelhessük meg a méz ízét. Elmondhatom, hogy nekem bizony a három méz (repce, akác, mustárvirág) közül, ez ízlett a legjobban. Olyan virágporos íze van!

Ezidáig csípést sem kaptam, úgyhogy át is sétáltam Sanyi bácsi méhészetébe, hogy megnézzem a három új családomat és egy kicsit megszurkáltassam magam ; ). Át akartam nézni ezeket a családokat, mert este  Robival őket is átszállítjuk Bakonyára és előtte tudni szerettem volna, hogy milyen állapotban vannak. (A kép még azelőtt készült róluk, hogy a fiókokat levettük volna.)



Nagyon vadak voltak. Hiába a vihar is közeledett megint és hordás sem volt igazán, úgyhogy nem örültek, hogy zaklatom őket. Két csípést kaptam a gyűrűs ujjamba és egyet a jobb kézfejembe, de most már tudom, hogy egész szépen megerősödtek ezek a családok is. Mivel a második emeletüket, fiókjaikat elloptuk a szöktetéshez, most a fészekbe hordták a nektárt, így a lépek felső része szép, mézes. Jó is ez így, mert Bakonyán, most nincs jó méhlegelő, így viszont lesz mit enniük, nem kell őket etetni. A középső családban fiatal, szűz anya van. Ezt Sanyi bácsitól tudom, aki mindig megjelöli az anyákat és mégis egy jelöletlen, szép fiatal anya mászkált a lépen és még fiasításnak sem látszott nyoma.

Este utazhatnak! Ez is mindig olyan izgalmas!

Visszatérve Józsi méhészetébe, befejeztük a pörgetést, majd  a négy kaptáram mellet, az újabb háromnak csináltunk helyet. Bozótot irtottunk, ágakat metszettünk. És újabb két szúrást kaptam a hátamba.

Megvártuk az estét, amikor már elcsitulnak a méhek és csak akkor raktuk vissza a kipörgetett fiókokat, nehogy a méhek kirabolják egymást, érezve a friss méz szagát. Ha nincs jó hordás, erre nagyon kell figyelni!

Esőben, szivárvány alatt dolgoztunk, elejétől a végéig. Olyan szép dolog a méhészkedés! (Ó, igen és kaptam még egy szúrást a gyűrűs ujjamba és egyet a fenekembe : (, így összesen hét lett a végeredmény.)

A nap végén Józsi segítségével előkészítettük a méheket az utazásra. Szellőzőt vágtunk a kaptárak hátoldalába, így szivaccsal tudtuk lezárni a kijárókat az utazás idejére. Gurtnikkal átfogtuk a kaptárakat, majd a kocsihoz cipeltük őket. Bakonyán ugyanoda, a szőlőtőkék közé kerültek, mint társaik annak idején. Holnapután jövök és megnézem őket!

Előkészületek

Holnap után kipörgetjük a mustárvirág mézét a keretekből, ezért Józsival ma meglátogattuk a méheket, hogy előkészítsük a munkát. Írtam már arról, hogy Józsi szöktetőket használ, így a pörgetéskor, már nincsenek is a méhek a mézes lépeken. Ez azért is szerencsés mert, amikor már nincs hordás, vagyis levirágzott egy nagy méh legelő, akkor sokkal nehezebb a méhekkel dolgozni. Nincsenek úgy elfoglalva a saját munkájukkal, vadabbak. De így van ez egy vihar esetén is, amit múltkor a saját bőrömön is megtapasztalhattam.
A mustár virága levirágzóban van, úgyhogy most sem lett volna könnyű dolgom, ha Józsi nem áll elő egy nagyon jó ötlettel. A szöktetéshez a négy kaptáram esetén, négy plusz fiókra van szükség, amibe szökhetnek a méhek és négy szöktetőre. Szöktetője Józsinak több is van és persze felajánlotta, hogy tud adni négyet nekem. A plusz négy fiók pedig úgy lett hirtelenjében, hogy pár hete Sanyi bácsi rábeszélt, hogy vegyem meg a maradék három Hunor kaptárát. Ezek viszont elég gyenge családok, így tudják nélkülözni a kaptárak második sorát, a felső fiókokat. Sanyi bácsinak volt még plusz egy kaptárja külön is. Így összeállt a négy fiók.
Viszont csak a kaptárakról leemelt három fiókba voltak keretek, így Józsival délután kellett készítenünk műlépes kereteket. Először Józsi összeszögelte a kereteket, aztán kifúrta, egy nagyon ügyes kézi fúróval a lyukakat, a keret aljára négyet és a tetejére négyet (pontosan a deszka közepére). Utána jöttem én, aki kivágtam a műlépet (méhviasz lapot), akkora méretre, hogy fél centi rés legyen csak a keret alján, és drótot fűztem a keretbe a nyolc lyukon keresztül. (milyen nehéz leírni ezt a műveletet...)
Józsi megfeszítette úgy a drótot, hogy pengetni tudta : ). Majd a bedrótozott keretre ráfektettük a méhviasz lapokat és a Ford akkumulátora  és egy csipeszes végű drót segítségével beolvasztottuk őket. A keret két oldalán feszülő dróthoz egy pillanatra hozzáérintettem a csipeszeket, ami vezetékkel az aksihoz volt csatlakoztatva és a méhviasz a drótszálra olvadt.



A műlépes kereteket, nem az üres fiókba pakolta Józsi, hanem elosztogatta a négy fiók között. Úgy rendezte el a fiókokat, hogy mindegyikben egymás után, felváltva jöjjenek a régi és új keretek. Ilyenkor én mindig Rodolfónak hívom. Olyan gyorsan és ügyesen dolgozik, hogy nehéz még felfogni is, hogy mit csinál : ).
Ezután csináltunk egy kis füstöt és felvittük a négy új fiókot és a négy szöktetőt a kaptáraimhoz. Józsi leemelte a jó nehéz fiókokat (a második sort), én pedig a helyére raktam a viszonylag üres fiókokat, tetejükre pedig a szöktetőt. Józsi ekkor visszatette a mézzel teli fiókokat a legfelső emeletre. Így tehát, most három emeletesek a kaptáraim, és köztük a világosnak látszó csík, a szöktető oldalléce:
1. Legfölül, a harmadik emeleten az a fiók van, ahova a méhecskék a mézet hordták, amiből pörgetni fogunk.
2. Ez után következik a szöktető, vagyis az a szerkezet, amin a méhek le tudnak menni a második emeletre, vissza viszont már nem tudnak mászni a harmadik emeletre. (márpedig a méh lemászik, hiszen alul van a kaptárkijáró és az anya...)
3. A második emeleten, azaz középen vannak a viszonylag üres keretek, ahova lemászhatnak a méhek, hogy ne az első emeleten zsúfolódjanak és persze, hogy legyen hova gyűjteniük ebben a pár napban is, amikor a szöktető fenn van.
4. A második és az első emelet között van az anyarács, amin nem tud feljönni az anya, így abban biztosak lehetünk, hogy az anya alul, a fészekben van.
5. Legalul a fészek található. Itt van az anya, a herék, itt történik a fiasítás. A legizgalmasabb hely!



Miután ilyen szép nagyra nőttek a kaptáraim, már csak annyi dolgom volt velük, hogy maradt egy kis rés a szöktetők alatt és sárral be kellett tapasztanom, nehogy rablás legyen, az üresen maradt harmadik emeletre bemásszanak a méhek és kirabolják a mézes lépeket. Alapos munkát végeztem...: )



Miután végeztünk nálam, Józsi kaptáraira is feltettük a szöktetőket. Remélem sikerül minden és szép napunk lesz csütörtökön a pörgetéskor!