Rajz



Ovis szülőin hallottam egy rajz pályázatról, aminek témája a "háziállat". Vagyis, azok a gyerekek küldhetik el rajzaikat, akik háziállatos képet készítenek. Ambrus már nagyon régóta itthon betegeskedik és felvetettem neki, hogy van e kedve lerajzolni a méheket és a kaptárakat. Persze ennek az is előzménye, hogy az elmúlt hónapokban nagyon sok szép méhecskés képet készített. Most is szívesen vette a feladatot. Persze minden ceruzavonás után futott vagy biciklizett egy kört vagy éppen megmászott egy fát, de egy nappal az előtt, hogy újra megkezdte volna az ovit, a rajz elkészült. Szerintem gyönyörű lett!

Őszi gondoskodás

Ősszel különösen nagy gondoskodást igényelnek a méhek, mert az atka télen nagy pusztítást végezhet soraikban. Tavasztól őszig folyamatosan nyitogatjuk a kaptárakat, ellenőrizzük a fészkeket és rendszeresen védjük a bogarakat az atka ellen. Télen ez nincs így, ezért a megelőzés az egyetlen módszer. Józsi két féle módon szokta a méheket felkészíteni. Egyrészt Taktikot használ, amiben egyébként a birkákat is megszokták fürdetni, hogy védjék őket az atkától. Hosszú kartoncsíkokat vág, amit olajjal kevert Taktikba márt, majd megvárja, míg sötétben (padláson) megszáradnak. A kaptárkijárón át szoktuk becsúsztatni a kaptár aljába, hogy rámásszanak a méhek. Ezt többször meg kell ismételni, új pálcákat kell berakni bizonyos időközönként.
A másik módszer, hogy Perizin nevű szert kell fecskendezni a keretek közé a méhekre. Ezt kora tavasszal és késő ősszel szokták csinálni, így ez egy kicsit később lesz esedékes.

Józsi rakta be az új csíkokat én pedig előtte haladtam és húzkodtam ki a régieket. Nagyon lassan jutottam előre, mert szinte minden kaptárt körülöleli egy vadmálna bokor, hihetetlen zamatos vadmálnákkal, amiknek én nem tudtam persze ellenállni. Így persze Józsi mindig utolért. Nem volt mérges : )!
A méhek egyébként már egészen behúzódtak délután öt körül. Csend és nyugalom volt a kaptárkijáróban. Kalap és füst nélkül lehetett tevékenykedni.

Néhány őszi képet is készítettem, mert bár meleg van még nagyon, de szép lassan változik a természet, őszi hangulatú a méhészet.



Mézes mogyorókrém

A tettyei mogyorófa alól gyűjtögettünk két nagy zsák mogyorót. Ezt túlzás nélkül írom, csoda ez a fa. Kinga barátnőm pedig felvetette, hogy készítsünk belőle mogyorókrémet. Az ötlethez receptet is mellékelt : ).

Hozzávalók: 6 dkg mogyoró
                    80 ml méz
                    100g étcsoki
                    70 g vaj
                    100ml tej

Az különösen jó ebben a receptben, hogy elejétől a végéig együtt tudtuk elkészíteni a gyerekekkel. Először is szorgalmasan megtörtük a sok kis mogyorót. Borika különösen sokat segített : )))!

Aztán, lepirítottuk egy serpenyőben, hogy könnyen ledobja a héját. Ez két perc alatt megvolt.

A csupasz mogyorókat finomra daráltuk. A vajat összefőztük a tejjel, a mézzel és az apró darabokra vágott étcsokival, majd hozzáöntöttük a mogyorót is.

Az elkészült mogyorókrém nagyon folyékony, de amint kihűl olyan állaga lesz mint a nutellának: sűrű, finom krém. Legközelebb- édes szájú gyermekeink javaslatára-kipróbáljuk tejcsokival is : ))!