Ambrusnap

Ambrusnak névnapja volt a héten.  Még nyáron, amikor együtt pakoltuk a kis házban, a méhészkedős felszereléseket elhatároztam, hogy kérek egy kis párosító kaptárt Józsitól. Ambrus szinte egész délelőtt ezeket rendezgette, rakosgatta és bevallom engem is lenyűgöznek a kicsi kaptárak. Régen arra használták őket, hogy kivettek egy anya bölcsőt és átrakták  ide néhány here, dolgozó és némi élelem társaságában. A fiatal anya miután kibújt a bölcsőből összeszokott a kis csapattal és bepárzott. Ez után egy teljesen új családot lehetett alapozni erre a kis közösségre és igazi nagy kaptárba kerülhettek.
Húztam, halasztottam, hogy kérjek egyet Józsitól, mert tudtam, hogy az ő szívéhez is közel állnak ezek a kis kaptárak, de ahogy a névnap közeledett rászántam magam és persze nagyon szívesen odaadta az egyiket.

Először így akartam hagyni, kopottan, öregesen. Végül azonban úgy döntöttem, hogy állag megóvás céljából lecsiszolom, lefestem. Azt hiszem jó döntés volt, mert így teljesen új életre kelt! Nemezeltem hozzá méhecskéket és egy virágos rétet is, hogy teljes legyen a kép. Az is nagyon jó, hogy a méhecskék szárnya abból a gyapjúból van, amit Bakonyáról hoztunk és itt, a kertben Kingával pucoltunk, tisztítottunk meg. Kártoltam is, így igazán tiszta, szép jól nemezelhető gyapjú lett.

Ambrus örült neki nagyon és Borika is, Ágoston is, mert több méhecskét készítettem, így mindenki "beszállhatott" a játékba. Elhatároztam, hogy januárban, februárban felújítom azokat is, amik ott várakoznak a méhészetben, hogy jövőre újra, "igazi" használatba kerülhessenek... Józsi egyet értett ; ).