Az atkák elleni harc folytatódik

A múltheti pörgetés alkalmával lefedelezett viaszból szépen kicsepegett a méz, így lehetőség nyílt arra, hogy újra keverjünk egy olyan koktélt, ami védi a méheket az atkáktól. Ez úgy zajlik, hogy Józsi átmossa a viaszt, így ha maradt benne egy kis méz, az is a hordóba kerül. A tiszta viaszt félre teszi, a mézet pedig felönti vízzel, hozzáadja a Méhpatikás kakukkfüves készítményt és egy kis ecetet. Ez idő alatt én óvatosan összeszedem a műanyag palackokat, amik a kaptárkijáróban várakoznak a múltkori etetés óta. Óvatosan kell kiszedni őket, mert ha zökken egyet a palack, akkor könnyen támadnak a méhek. Egy kaptárnál voltam óvatlan, figyelmetlen és rögtön kaptam is négy csípést. Ennek ellenére nagyon szeretem ezt a feladatot, mert közvetlenül a kaptárak előtt kell végig menni, "csúcsforgalomban". A teljes testem körül ide oda repkednek a méhek és, ha ügyes vagyok, egyáltalán nem bántanak. Amikor pedig a kijáróhoz nyúlok a palackért érezni, hogy ventilátor erejével hűtik a kaptárt a szorgalmas méhecskék a nagy hőségben. Hihetetlen nagy szelet csapnak!
Miután beszedtem a palackokat, cseréltünk. Én töltöm meg őket a mézes, gyógynövényes folyadékkal, Józsi pedig visszateszi a helyére. Most már a méheken a sor, pár nap alatt szépen elhordják.



Pakolászás

Mindig az a helyzet, hogy miattam kell rohanni. Ha gyerekek nélkül megyek méhészkedni, akkor azért, hogy időben hazaérjek, tudjak főzni, altatni, szeretgetni...Ha családostul megyünk ki, akkor pedig Borika napirendjéhez kell alkalmazkodni, így megint csak kapkodunk, kapkodok. Vagyis soha nincs idő a nagyobb munkák után rendesen elpakolni. Mivel Józsi rengeteget dolgozik egyébként is és a méhészetben is (ő nyírja a füvet, készíti elő az atkaírtáshoz szükséges készítményeket, gondoskodik a fedelezéskor keletkező méhviaszról stb.), ezért most úgy gondoltam rajtam a sor. Ambrussal felkerekedtünk és rendbe raktuk egy kicsit a házikót. Egy polcra gyűjtöttük a szerszámokat, egy sarokba a takaró fóliákat, egy másikba a szöktetőket. Ambrus sokat segített, de leghosszabb ideig a nagyon régi, gyönyörűséges pároztató házikókkal bíbelődött. Szép sorba rendezte őket az asztalon.

Persze utána egy kicsit megnéztük a méheket is és jutalmul, hogy ilyen ügyesen kitakarítottunk : ), szedtünk egy fél kosár finom almát és egy fél kosár csigaházat csak úgy, mert nagyon szépek voltak: kicsi csíkosak és nagy hófehérek.