Repce méz pörgetés

Igazi szép, napos reggelen kezdtük el a munkát a kaptárak körül. Egy átlagos napon, Józsinak mindig az, az első mondata, miután kiszállunk a kocsiból, hogy " na, rak egy füstöt vagy ma nem is dolgozunk?!" : )) Pörgetéskor viszont nem így kezdődik a nap, akkor azt az utasítást kapom, hogy "szaladjon fel megnézni hogy lementek-e, mert lehet hogy ma nem is dolgozunk!" Ez azt jelenti, hogy ellenőriznem kell, hogy a mézes lépekről, lementek-e a méhek, működött-e a szöktetés. Eddig mindig működött. Ma reggel is bekukucskáltam és csak egy-két méhecske kereste a helyét a lépeken.
Az ellenőrzés után füstöt raktunk és leszedtük a felső fiókokat. A füst azért kell, mert a szöktető alatt ott nyüzsögnek a méhek, akik jönnének fel a mézes lépekre. A szöktetőket márpedig le kell szedni, el kell tenni a következő pörgetésre és helyükre a takaró fólia kerül. A fiókokat behordtuk és kipörgettük a mézet. Irtó finom az idei repce. Egy kicsit talán akácos, de ez egyáltalán nem árt neki! Elmondhatatlan érzés először ízlelni a friss mézet és csodálni a lépeket, mert úgy csillog bennük a méz, mint a reggeli fűben a harmat!
Utána Józsi kaptárai következtek. Na, ez már tetemes mennyiség, ebben el is lehet fáradni!

Már javában folyt a fedelezés és a pörgetés, amikor Józsi bekiabált nekem, hogy "most hozza a fényképező gépét, Orsika! Sejtettem, hogy rajzás van, úgyhogy ott hagytam mindent és szaladtam a hangja irányába. Rajt talált egy bokron. Ez számomra lenyűgöző látvány! Van benne valami ősi, vad természetes élmény, amibe bele borzong, aki látja. Készítettem róluk néhány közeli képet, amíg Józsi előkészítette a befogást.



Keresett egy alkalmas kaptárt, frissen kicsurgott mézzel és vízzel kiöblítette a kas kosarat, hogy barátságos legyen az illata, ne akarjanak rögtön kirepülni a méhek belőle és végül bevizezett egy törölközőt, hogy legyen súlya.

Metsző ollóval levagdosta azokat az ágakat, amiken a bogarak csüngtek, persze folyamatosan alájuk tartva a kast. Amikor minden állat belepotyogott rájuk terítettem a vizes törölközőt és az üres kaptárhoz siettünk. Itt lekaptam a törölközőt, Józsi ráborította a méheket a keretek tetejére, és rárakta a fedő szitát. Kész is, lett még egy családja. Az egész nem volt 5 perc!

A saját családja rajzott ki, de azért, mert kikelt egy új, fiatal anya. A család fele vele maradt, a másik fele jött el a régi anyával. Ők kaptak most új kaptárt. Egy darabig még keresték a méhek a helyüket, repkedtek a kaptár és a bokor körül is, aztán szépen elcsitultak. Izgalmas méhészkedni, én mondom!

A pörgetés hosszú, egész napos munka ilyen sok család esetében. Szerencsére azonban Robi ki tudta hozni a gyerekeket, így nem kellett őket sem nélkülöznöm egy teljes napra és persze nagy élmény nekik a pörgetés minden részlete. A talicska, Józsi furgonja, a pörgető, a méhek és persze a végeérhetetlen nyalakodás. Olyan otthonosan érezték magukat és olyan vidáman!

Ebédeltünk is együtt, Az ebédhez az asztal a mézes hordókból készült a saláta pedig a méhek feletti kisbirtok zöldségeiből, de sajnos más jót nem is tudok írni erről, mert a hőálló (?)  edény, amiben a leves melegedett szétrobbant, a hús pedig igencsak rágósra sikeredett, de azt hiszem a gyerekek a frissen szedett saláta ízére és a méz édességére fognak emlékezni és talán mi is így leszünk ezzel ; ).

A gyerekek délután hazamentek, mi pedig dolgoztunk. Fedeleztünk, pörgettünk, kertészkedtünk, majd koraeste, mikor elültek a méhek visszatettük a fiókokat, a kipörgetett lépekkel, hogy a méhek számára is elkezdődhessen a nyalakodás.
A zöldbe fordult repceföldek között és az óriási hold társaságában autóztunk haza. Jó nap volt ez is!













Három emeletes kaptárak, újra : )

Virágzik az akác, levirágzik a repce. Eljött az ideje a pörgetésnek. Minden pörgetés előtt két nappal a szöktető és egy üres fiók segítségével letessékeljük a méheket a mézes lépekről. Nagyon szeretem ezt a módszert, már biztosan írtam, hogy nagyon méhész és méhecske barát. A méheket nem kell rázni, söpörni és mi sem kapunk (túl sok ; ) szúrást miközben dolgozunk.
Az üres fiókokat kihordtuk a házból és a mézzel teli fiókok helyére tettük. Rákerült a szöktető, majd a teli, mézes fiók, amiről a két nap alatt lemásznak a méhek, (hiszen a kijáró lent van és ki szeretnének menni, gyűjteni), de feljönni már nem tudnak, így az üres fiókot kezdik feltölteni mézzel.
A szivacs azért kell, mert a szöktetők nem Hunor kaptárhoz készültek eredetileg, így maradna egy kis rés, ami sok galibát (pl. rablást) okozhatna.
A második képen éppen próbálom a mézes fiókot a szöktetőre igazítani.
A harmadik képen pedig szépen látszik még felülről is, hogy a lépek gyönyörűen hizlaltak és már meszelték is őket a méhek vagyis érett a méz a pörgetésre.
Szombaton pörgetünk!



A nagy kaszálás

A méhek nagyon nem szeretik, ha fűkaszálnak előttük. Kamasz lány koromban, hőstörténetek tucatját hallgattam végig nyaranta arról, hogy a kisörsi fiúk hány szúrást kaptak, miközben bátran vágták a füvet a méhek előtt.
Mi inkább úgy döntöttünk, hogy hajnalban (5-kor) kaszálunk, amikor még nem csalogatja ki a méheket a nap sugara. Ezt a munkát Józsi szokta csinálni, egyedül. Most azért csatlakoztam, mert volt lehetőségem rá és mert szerettem volna mulccsal takarni a veteményest, hogy hosszabb ideig nedves maradjon a föld a növények körül és, hogy a gaz se tudjon egykönnyen kibújni ; ).

Amint kisütött a nap, a méhek megindultak, mi pedig méhészkedtünk. Már napok óta nyomaszt a negyedik kaptárban levő családom helyzete. Ők idén a legerősebbek, az egészen bizonyos. Annyira telehordták a kaptárt repce mézzel, hogy már napokkal ezelőtt pörgetni lehetett volna a lépeket. Szépen hizlalták, meszelték és fedelezték is a sejteket, ez nagyon szép látvány és nagy elégedettséggel tölti el a méhészt még, ha csak olyan kicsi méhész is, mint én. Úgy oldottam meg a zsúfoltságot, hogy kivettem négy lépet, leráztam róla a méheket és a szomszéd kaptárakbatettem egyte-egyet, ahol koránt sincs ilyen Kánaán. Helyette új, lapos,  műlépes kereteket tettem be. Mára ezeket is meghizlalták és meghordták. Hihetetlenek! Viszont felmerült a gyanú bennem, hogy a fészekben is telt ház lehet és nehogy megrajozzanak és itt hagyjanak engem. Így most fészket bontottam és átlapoztam a kereteket, hogy nincs-e anyabölcső. (Ha lenne, akkor az a rajzási szándékot bizonyítaná.) Anyabölcsőt nem találtam (hűséges méhecskék ezek, én mondom : ), de nagyon zsúfolt volt a fészek. Minden lép tele volt fiasítva, alig volt hely méznek és friss, új fiasításnak, napos petéknek. Így muszáj volt kicsit gyengíteni őket és segíteni is nekik azzal, hogy kivettem két fias keretet és helyére üres lépeket tettem. Ebbe tudnak hordani mézet és virágport és, ami a legfontosabb, tud az anya petézni.
A két fias keret, a méhekkel együtt  az eddig zárva tartott 6. kaptárba került. Reméljük húznak anyabölcsöt, ha nem, akkor veszek nekik anyát. Most viszont újra 8 családom van, ami hihetetlen nagy öröm!
Ez a történet, így néz ki a fényképeken:

Indulhatnak ők is repcézni. Pár napig még biztosan szépen virít a sárga virág!

A sárga földek azonban hamarosan zöldbe fordulnak, a kopasz akác pedig levelet és virágot bont. A hajnali napfény már a rügyező akác árnyékát vetítette a kaptárra. Ez azt jeleni, már nincs messze a repce méz pörgetése, az idei első pörgetés!