Kökény

Múltkor szedtem egy kis kökényt a gyerekeknek és nagy sikert arattam vele. Idén a kökény is nagyon finom, édes a sok napsütéstől. Igazán nem fanyar! (Kicsit csak : ).

Ambrus kérte, hogy vigyünk az oviba is és ő maga szerette volna szedni. Borika közben megbetegedett, így nehezen hoztam meg a döntést, hogy elinduljunk-e, de arra gondoltam, hogy a kaptárak fölött van egy nagy kaszáló, ahol nagyon későn megy le a nap, nagyon nyugati fekvésű és, hogy Borival ott leszünk majd, egy pokrócon ücsörgünk, babázunk. Ez jó ötletnek bizonyult, mert Bori határozottan jobban lett a meleg napon és a friss levegőn. A végén annyira erőre kapott, hogy a fiúk játékába is bekapcsolódott. Száraz fűvel csiklandozták egymást, meg szöszöltek amennyire csak lehet : ). Kökényt is szorgalmasan szedtek, meg diót és csipkebogyót is!

Kicsit körbe jártuk a környéket is. A méhészet mellet nagy kukoricás volt. A tarlón átsétálva magaslest találtunk, a fiúk nagy boldogságára.

A méhek nagyon csendesek, hűvös van már. Józsi feltette azokat a rácsokat, amik megakadályozzák, hogy rágcsálók tolakodjanak a kaptárba és ezzel megbontsák az összekapaszkodott méhek egységét, melegét.

Hazafelé repce lesen voltunk. A közelben már szépen látszik a méheink jövő évi repce táblája. Kicsi tábla, de jó nézni, mert már a jövő évi kezdetet látom benne. Remélem a tél rendben lesz és a méhecskék állják a hideget!







Téliesítés



Józsi diktálta a címet : ). Ez úgy lehet, hogy október 10-én volt a születésnapja és a napló kinyomtatott változatát kapta tőlünk ajándékba...Remélem örült neki és nem talál benne sok hibát ; )!
Szóval téliesítettük a kaptárakat. Múltkor, ahogy írtam is, levettük a felső fiókokat, "a harmadik emeletet". Most a második sor fiók, a "második emelet" következett. Ez nem volt olyan egyszerű menet, mert a szép napsütéses időben a méhek feljöttek a mézes lépekre (hordták még le a kevéske mézet...). Így minden keretről le kellett rázni és söpörni a bogarakat. Ráztam egypárat a nadrágomra, úgyhogy kaptam néhány utolsó idei bökést is : ). Miután az összes méhecske a fészekbe került, Józsi lehordta a fiókokat, én pedig filccel, újságpapírral és hungarocellel takartam le a fészkeket. Csak egy kicsi szellőző csücsköt hagytam nyitva a sarokban. Tegnap volt az első este, hogy én is gyapjúval takaróztam. Remélem ők sem fognak fázni. Józsi szerint a legfontosabb szempont, hogy mennyi elemózsiájuk van a hideg hónapokra. Édesapja mindig azt mondta," ha van elég mézük, az eresz alatt is áttelelnének". Télen a méhek összekapaszkodnak és önmagukat melegítik. Koratavasszal, amikor megkezdődik a fiasítás, már a fias kereteket is fűtik. Kedves állatok ezek, én mondom : ))!

Miután nálam végeztünk Józsinál is leszedtük a legfelső sort, a második sor fiókjait szombaton fogja behordani. A fiókokat rácsokkal védjük a rágcsálok ellen. Remélem eredményesen!

A természet gyönyörű. A fák és a bokrok egyre színesebbek, a vadmálna és málna bokrok bőségesen teremnek még mindig. Most kökényt vittem haza a gyerekeknek..