Dióhéj mécsesek

Amikor a mézes-diós almákat készítettem, úgy szedtem szét a diókat, hogy megmaradjon a héjuk. Volt itthon még a méhészetből néhány szép vaddohány termés is, így arra gondoltam készítek belőlük kicsi méhviasz gyertyákat. Bevallom ki akartam hagyni a gyerekeket az alkotásból, mert arra gondoltam bent csinálom, a viasz forró, aprócska tartókba öntöm, szóval baleset és háztartás veszélyes lehet...
De a gyerekek jöttek, beavatkoztak és végül szinte mindent ők csináltak, én meg szégyelltem magam, hogy nem néztem ki belőlük, hogy menni fog már ez is. Felolvasztották a viaszt és türelmesen tartották a kis kanócokat, amíg a viasz meg nem szilárdult a dióhéjakban.

Amikor az első adagot kipróbáltuk elégedetlen voltam a kanóccal, mert nem égett elég jól, így "farkasfogra" váltottunk. Ezzel kitűnően égnek a kis mécsesek!

Gimnazista koromban sokszor jártunk tesóimmal, szüleimmel Prágában és  ott találkoztam először ezekkel a kedves kis mécsesekkel. Kézműves boltok bejárata mellett régi vizes vödrökben úszkáltak, írnom se kéne milyen jó hangulatot teremtve ezzel! Sok más blogon is van leírás róla, a nemrég említett www.thiscosylife.com-on is.

Almanap egy kis mézzel

Réges-régen Robival legalább hetente kétszer egy nagyot gyalogoltunk a Mecseken, mikor pedig hazaérkeztünk a kiadós túrázás után, valamivel kényeztettük magunkat. A mézes diós sültalma az egyik kedvencünk volt. Az egyszerű és remek ötlet Kamarás Zsuzsitól származik.
Hozzávalók (4 személyre): -4 alma
                                            -3 ek (napraforgó) méz
                                            -kb 10 dkg darált dió
Az almákat félbevágtam és kiszedtem a csumájukat. Egy kicsit kiszedtem az alma húsából is, hogy egy kis mélyedés legyen az alma közepén. A mézet és a darált diót jól összekevertem. Azért használtam napraforgó mézet, mert  ikrásodik, jó sűrű, így kisebb az esély, hogy sülés közben kicsordogáljon. A masszát az almába töltöttem és kb. negyed óra alatt 180 fokon készre sütöttem. (akkor jó, ha az alma puha, de nem szottyos.)



A gyerekek mindhárman itthon vannak, betegeskednek, lábadoznak..., és egész délelőtt desszertért és szórakozásért könyörögtek. A mézes-diós alma lett a desszert, szórakozásnak pedig kivágtam nekik filc anyagból két-két almát, amit pelenka öltéssel össze kellett varrniuk. Az első almára lyukat vágtam, hogy beférjen rajta egy kis kukac. Az ötletet a www.thiscosylife.com blogon találtam. Annyit változtattunk rajta, hogy a kukacka testébe drótot tettünk, mert így viccesebben tud mozogni és könnyebb az almába csúsztatni. Nagyon bejött a desszert és a szórakozás is : ). Olyan aranyos a fiúk arca mikor belemerülnek a varrásba! (Bonyikával almákat rajzoltunk, hogy ő se maradjon ki a buliból ; )