Az összes családom

A péntek délutánt együtt töltöttük a méhek és mi, mindannyian. Józsi azt javasolta, hogy tegyem le a takaró fóliákat a felső fiókról a fészkekre, mert hűvösek már az őszi éjszakák jobb, ha a méhek összehúzódnak egy helyre és melegítik egymást, melegíti őket a takarófólia. Kicsit lefüstöltem őket, hogy másszanak le az anyarácsról, hogy azt úgy tudjam levenni, hogy nincs rajta méhecske, majd kicseréltem a rácsot a fóliára. A fiókokat még visszatettem a fészkekre, mert itt nem bántja a viaszmoly. Ha a kisházba vinném még kárt tehetne benne ez a bosszantó állat : (.

A kaptárkijáró szűkítőket is feltettem, szintén azért, hogy a hideg levegő kevésbé érje a méheket.

Ambrus lehordta az anyarácsokat a kisház elé és Borikával szépen letisztították róla a méhviaszt. A viaszt Ambrusnak ígértem, ha felmelegíti a markában, formálhat belőle valamit. (Ágoston nem tudott résztvenni a munkában, mert most őt verte le valami vacak vírus.)



A birsalma krémleves nagy sikere után muszáj a folytatás, így szedtünk egy  újabb adag szép almát is.

Nagyon jól sikerült ez a délután. Mindig jó itt lenni a méheknél, ezekkel a méhészgyerekekkel  meg különösen : ))!



Méhegészségügyi felelős

Józsi felhívott, hogy csütörtök délelőtt érkezik a méhegészségügyi felelős, ellenőrizni a családjainkat. Nagyon izgulni kezdtem azon nyomban. Persze nem azért, mert attól félek, hogy betegek a méhek. Biztosan nem azok: szépek és egészségesek. Azért izgultam, mert egy idegen előtt kell szerepelnem, aki tudja, hogy kezdő vagyok, egyszóval vizsgadrukkom lett. Nem tudok majd jó füstöt rakni, most biztos leejtek egy keretet méhestül (sohasem történt ilyen : ), valamit elfelejtek miközben dolgozom..., ilyesmiktől tartottam.
Az élet viszont sokszor mást hoz, mint amire az ember számít.
Kilenc órakor Sanyi bácsinál találkoztunk: Sanyi bácsi, akitől a méheimet vettem, Arnold, akinek szintén a közelben van méhészete, Józsi báka és én. Engem Sanyi bácsi rögtön bebugyolált óriási pulóverébe, mert didergős délelőtt volt, és feladatba adta, hogy készülődjek elő a szarvaspörkölthöz. Sanyi bácsi fia vadász így gyakran kerül vadhús náluk a tányérra. Terítettem és melegítettem a finom ebédet. Közben pedig várakoztunk és beszélgettünk. Mindenféle méhészpraktikákról arról, hogy kinek, hogy sikerült az éve mézhozam és méhek szempontjából. Meséltek régi nagy méhészekről, régi eszközökről, technikákról. Húztuk egymást, nevetgéltünk. Aztán túl sokat késett az ellenőr, így ebédeltünk is. Persze csak nagyon nagyon jókat tudok írni a pörköltről. Tökéletes volt : )))!



Aztán tovább beszélgettünk, tovább nevetgéltünk, mire végül megérkezett a méhegészségügyi felelős. Innentől kezdve ő mesélt, ő viccelődött.
Nekünk viszont haza kellet indulnunk sajnos, mert az idő elszaladt és anyukám csak délig tudott vigyázni a gyerekekre. Így az ellenőr egyedül ellenőrzött és remélem mindent rendben talált. Én büszkén és magabiztosan távoztam. Már nem izgultam ; ).



Mézes birsalma krémleves



Írtam, hogy egy méhészkalapnyi birsalmával tértem haza a múltkori méhészkedésből. Készült is belőle finomság, a héten kétszer is birsalma krémlevest főztem ebédre.

Hozzávalók: -két nagyon nagy vagy öt kicsi birsalma
                    -fél citrom leve
                    -1 kk. fahéj
                    -kb 8 db szegfűszeg
                    -kb 6 ek. méz
                    -2,5 dl tejszín
                    -1 csomag vaníliás cukor

A birsalmákat lecsutakoltam, majd (héjastól) kicsi kockákra vágtam. Meglocsoltam egy fél citrom levével, hogy ne barnuljanak meg és felöntöttem vízzel. Fűszereztem és édesítettem a mézzel  és a vaníliás cukorral. Kb. fél óráig főztem, majd a tejszínnel összeturmixoltam. Másnap hidegen fogyasztottuk friss dióval és egy kis szolidágó mézzel, csak hogy szép is és nagyon finom is legyen : ))!
És persze volt olyan a családban, aki nem bírta kivárni a terítéssel foglalatoskodó anyukáját és "titokban" a lábasból nyalakodott...