Új fiókok, új keretek, új család

Hajnalban Józsival áthoztuk a kaptárakat Bakonyáról. Ott is maradtunk Görcsönyben és hosszadalmas keretgyártásba kezdtünk.
Pár héttel ezelőtt csináltattunk az asztalossal hét fiókot, hiszen most már nem tudjuk elcsenni a három új család fiókjait pörgetés előtt, azért hogy szöktetéshez használjuk őket, hiszen ezektől az új családoktól is szeretnénk mézet pörgetni. Az elkészült fiókokat kaptárfestékkel festettem szürkés kékre.

A fiókokba viszont műlépes keretek is kellenek. Józsi megrendelt kereteket, amik el is készültek, csak nem a megfelelő méretben. Így az volt a munkamegosztás, hogy Józsi helyes méretre vágta, szögelte a kereteket én pedig behúztam a drótot, ami a műlépet fogja tartani.

Amikor ezzel elkészültünk, Józsi megfeszítette a drótokat úgy, hogy pengetni lehessen őket, én pedig az akkumulátor segítségével beolvasztottam a műlépeket. A gyerekek ebben nagyon lelkesen segítettek.

Azért nem csak barkácsoltunk, méhészkedtünk is egy kicsit. Szétszedtük azt a családot, ahol az anyarács hiánya miatt fent is fiasított az anya. Így már nyolc családom van. Ez már olyan igaz méhészet! Az én méhészetem : ))))!

A méhecskék most már napraforgóra járnak. A vaddohánynak már csak néhány virága virágzik, a legtöbb termést hoz, mint ahogy az akác és a mustár is. Ez is olyan jó, hogy a méhekkel élhetem meg a hónapok és az évszakok változását!





Anyarácsok

Bakonyán jártunk, hogy feltegyem az elmaradt anyarácsokat és elhozzunk még pár zsák gyapjút. Egyedül dolgoztam, nagy szélben, de a méhek nagyon békések voltak. Sajnos időközben még egy kaptárban feljött az anya a felső fiókba, de csak két kereten találtam fiasítást és  a fészekben megtaláltam az anyát, így itt fel tudtam tenni az anyarácsot.  A második kaptárnál is szerencsével jártam, itt lent volt az anya és a felső fiókban csak mézes keretek vannak. A harmadiknál viszont értelmetlen lett volna feltenni a rácsot, mert mind a két fiók nagyon fias. Szinte biztos vagyok benne, hogy két családot fogok csinálni ebből, ahogy írtam is úgy, hogy venni fogok egy anyát.

Péntek hajnalban átszállítjuk a méheket Józsi méhészetébe. Az első négy kaptár mellé fognak kerülni. Nagyon várom már! Ezek tehát az utolsó napok a méhecskéknek Bakonyán.

A gyerekek mindig nagyon lenyűgözve csodálják a méheket. Borika persze szívesen meg is szorongatná ezeket a kedves kis zümmögőket : ). (Szúrást még egyikőjük sem kapott ; )



Gyapjú

Bakonyán Annáéknak nem csak méhcsaládjaik vannak, hanem birkákat, mangalicákat és tyúkokat is tartanak. Amikor legutóbb jártunk náluk Anna megkérdezte, hogy nem tudnék-e valamit kezdeni a lenyírt (6 zsák) birkaszőrrel. Kértem pár nap gondolkodási időt, mert bizonytalan voltam, hogy belefér-e ilyesmi az én szűkös szabadidőmbe, de aztán nem tudtam ellenállni a csábításnak és igent mondtam. Kinga barátnőm szintén nagyon lelkes nemezelésben, kötésben, horgolásban. Az ő segítségével mertem csak vállalni ezt a nagy feladatot.
Szétterítettük a gyapjút a földön és először szárazon kipucoltuk belőle a száraz növényeket, szalmát, szénát és a kakit ; ).

A hidegvizes áztatás volt a második lépés. Pár órát áztattuk így a gyapjút, majd leengettük a koszos vizet és 60 fokos mosogatószeres vízbe mostuk át legalább háromszor. A mosogatószerre azért volt szükség, hogy a szőrben levő zsír egy részét kioldja.

A tiszta, illatos gyapjút kicentrifugáztuk és a tűző napon megszárítottuk. Szép puha és hófehér lett. Kártolás, festés, rokkázás, nemezelés következik majd. Erről majd később írok. Tudom, ez egy rendhagyó bejegyzés volt, hiszen méhekről egy szó sem esett, de ez is egy fontos új tanulás, tapasztalás volt nekem.

És, ha a méhek nem kerültek volna Bakonyára, lehet, hogy a bakonyai gyapjú sem került volna Pécsre, ebbe a belvárosi "fonóba": )).