Bakonyán Annáéknak nem csak méhcsaládjaik vannak, hanem birkákat, mangalicákat és tyúkokat is tartanak. Amikor legutóbb jártunk náluk Anna megkérdezte, hogy nem tudnék-e valamit kezdeni a lenyírt (6 zsák) birkaszőrrel. Kértem pár nap gondolkodási időt, mert bizonytalan voltam, hogy belefér-e ilyesmi az én szűkös szabadidőmbe, de aztán nem tudtam ellenállni a csábításnak és igent mondtam. Kinga barátnőm szintén nagyon lelkes nemezelésben, kötésben, horgolásban. Az ő segítségével mertem csak vállalni ezt a nagy feladatot.
Szétterítettük a gyapjút a földön és először szárazon kipucoltuk belőle a száraz növényeket, szalmát, szénát és a kakit ; ).
A hidegvizes áztatás volt a második lépés. Pár órát áztattuk így a gyapjút, majd leengettük a koszos vizet és 60 fokos mosogatószeres vízbe mostuk át legalább háromszor. A mosogatószerre azért volt szükség, hogy a szőrben levő zsír egy részét kioldja.
A tiszta, illatos gyapjút kicentrifugáztuk és a tűző napon megszárítottuk. Szép puha és hófehér lett. Kártolás, festés, rokkázás, nemezelés következik majd. Erről majd később írok. Tudom, ez egy rendhagyó bejegyzés volt, hiszen méhekről egy szó sem esett, de ez is egy fontos új tanulás, tapasztalás volt nekem.
És, ha a méhek nem kerültek volna Bakonyára, lehet, hogy a bakonyai gyapjú sem került volna Pécsre, ebbe a belvárosi "fonóba": )).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése