Február 25.

Nagyon sok izgalommal, reménnyel, örömmel vártam ezt a napot, de sajnos valami tavaszi vírus okozta magas láz, köhögés és nátha rettenetesen erőtlenné és tompává tett és a vidám bogarászás helyett saját nyavalyám leküzdése vette el energiáimat : (. Azért, így is nagyon szép volt, mert az feljthetetlen látvány, amikor a hó fölött zsong több ezer méhecske!
Megérkezésemkor Józsi már javában dolgozott egy szál pólóban, rengeteg repdeső méhecske között. Gyönyörű, napos, meleg idő volt, mindenütt olvadt a hó!

Előkotortam a kalapomat és a vasamat és megkaptam az utasításokat a főnöktől:" rakjon füstöt, nézze át őket és adjon nekik cukorlepényt!": ))

Füstöt raktam, az első ideit! Aztán felcaplattam a méhekhez. Olyan szépen repkedtek a hó felett! Tisztuló repülést végeztek.

Rögtön az első kaptár kibontásakor váratlan meglepetés ért. Cickányok költöztek a kaptár felső részébe, a szigetelő anyagok (újságpapír, hungarocell) közé. Minden tele volt a kakijukkal, büdösség, rendetlenség fogadott. Na meg maguk a cickányok is, akik kidugták hosszú orrukat  és kíváncsi gomb szemükkel pislogtak rám, majd eliszkoltak, a keretek között a kaptár aljába. Kiabáltam Józsinak, hogy jöjjön és segítsen, hogy ilyenkor mi a teendő. Mivel az egész fiók leemelhető a kaptár aljáról, Józsi levette a fiókot és kiugrasztotta a megszeppent állatokat. A második kaptárnál már én csináltam mindezt. A kaptárakat alaposan kipucoltam, tisztára cseréltem a szigetelő anyagot, a kaptár aljáról pedig eltakarítottam az elpusztult méhecskéket. Ez a két család sajnos meg is betegedett. Hasmenésesek lettek a méhecskék. Nagyon sajnálom, hogy ez történt! ( Ez a 5. és a 6. kaptár)

Ilyen kezdet után úgy döntöttem, az összes fiókot leemelem és mindegyiknek kitakarítom az alját, mert a rács miatt (ami pont a rágcsálók ellen lett feltéve), nehezen tudták kivinni elpusztult társaikat a méhek, a kaptárak aljában felgyülemlett a sok méhecske tetem. nehéz volt leemelgetni a fiókokat, de az utolsó kivételével mindet sikerült. Az utolsót is leemeltem, de visszatenni, már csak Józsi segítségével tudtam.
A takarítás után, adtam nekik cukorlepényt, amit Józsi készített. Kristály- és porcukor, méz, Nonosz (hasmenést gyógyító szer), és a méhpatikás, kakukkfüves atkaírtó keverékéből készült a lepény. Abban bízunk, hogy ez meggyógyítja a beteg családokat és megerősíti a gyengéket. A két beteg családot leszámítva erősnek láttam a családjaimat, ami nagyon jó hír. Meglepő módon az első kaptár lakói lettek a legerősebbek!

Összességében nem mondható rossznak a helyzet. Minden családom él, úgy tűnik átteleltek. Persze jönnek még hűvös napok, hetek, de a virágzás is közel már. Most újra izgalommal, reménnyel és örömmel várom, hogy kimehessek az egészséges méhekhez, egészségesen!

Méhecskés határidő napló

Még sohasem volt határidő naplóm, de idén először úgy gondoltam nekem is szükségem van egyre. Főleg persze azért, mert Zelnice blogján (www.zelnice.blogspot.com ) láttam saját nyomdával készült gyönyörű naplót és arra gondoltam, hogy ilyen szép határidő naplót én is szívesen vezetnék és talán kicsit pontosabb és kevésbé feledékenyebb is lennék ; ). Kértem is (kaptam is) levélben segítséget Timitől, a blog írójától, amit ez úton is köszönök, de végül is a linóleummal készült bélyegzőt használtam, ami nagyon jól vizsgázott ezen a műbőr felületen is.



A gyerekprogramok miatt már összeirkáltam a februárt, méhészkedős időpont viszont csak most került bele: február 25, szombat, amikorra is nagyon meleget jósolnak, így a méhek várhatóan ki fognak repülni. Remélem ki tudunk látogatni hozzájuk!

A méhész és a sündisznó

Ambrus hosszas tépelődés után úgy döntött, méhész lesz a farsangon. Ágoston gondolkodás nélkül rávágta, hogy ő bizony süni lesz. Ambrus jelmeze pillanatok alatt elkészült. Az a kalap került a fejére, amit egyébként is használni szokott, ha a méhek közelébe jön. Józsi letisztogatta neki a füstölőmet, Robi vett neki egy fehér kesztyűt, Anyukámmal varrtunk neki egy fehér nadrágot lepedőből és egy kicsit átalakítottunk egy fehér inget. Nemezeltem neki jó pár méhecskét a ruhájára, had "csipkedjék" a vigasság közben és végül találtam neki egy kaptárvasnak tűnő tárgyat Gizus mamáék pincéjében. Kész is a kis méhész.

A sünivel már több dolgom volt, a sok- sok tüske miatt. Anyukám is besegített, de még így is...

A képek utólag készültek, itthon, nálunk. Sajnos a farsangnak nem lehettem részese, mert Borikának aznap vették ki az orrmanduláját. A fiúk viszont, elmondásuk szerint, nagyon jól érezték magukat a jelmezben és az egész farsangi nap vidáman telt. Borika is szépen meggyógyult azóta, ami pedig a legfontosabb!