Február 25.

Nagyon sok izgalommal, reménnyel, örömmel vártam ezt a napot, de sajnos valami tavaszi vírus okozta magas láz, köhögés és nátha rettenetesen erőtlenné és tompává tett és a vidám bogarászás helyett saját nyavalyám leküzdése vette el energiáimat : (. Azért, így is nagyon szép volt, mert az feljthetetlen látvány, amikor a hó fölött zsong több ezer méhecske!
Megérkezésemkor Józsi már javában dolgozott egy szál pólóban, rengeteg repdeső méhecske között. Gyönyörű, napos, meleg idő volt, mindenütt olvadt a hó!

Előkotortam a kalapomat és a vasamat és megkaptam az utasításokat a főnöktől:" rakjon füstöt, nézze át őket és adjon nekik cukorlepényt!": ))

Füstöt raktam, az első ideit! Aztán felcaplattam a méhekhez. Olyan szépen repkedtek a hó felett! Tisztuló repülést végeztek.

Rögtön az első kaptár kibontásakor váratlan meglepetés ért. Cickányok költöztek a kaptár felső részébe, a szigetelő anyagok (újságpapír, hungarocell) közé. Minden tele volt a kakijukkal, büdösség, rendetlenség fogadott. Na meg maguk a cickányok is, akik kidugták hosszú orrukat  és kíváncsi gomb szemükkel pislogtak rám, majd eliszkoltak, a keretek között a kaptár aljába. Kiabáltam Józsinak, hogy jöjjön és segítsen, hogy ilyenkor mi a teendő. Mivel az egész fiók leemelhető a kaptár aljáról, Józsi levette a fiókot és kiugrasztotta a megszeppent állatokat. A második kaptárnál már én csináltam mindezt. A kaptárakat alaposan kipucoltam, tisztára cseréltem a szigetelő anyagot, a kaptár aljáról pedig eltakarítottam az elpusztult méhecskéket. Ez a két család sajnos meg is betegedett. Hasmenésesek lettek a méhecskék. Nagyon sajnálom, hogy ez történt! ( Ez a 5. és a 6. kaptár)

Ilyen kezdet után úgy döntöttem, az összes fiókot leemelem és mindegyiknek kitakarítom az alját, mert a rács miatt (ami pont a rágcsálók ellen lett feltéve), nehezen tudták kivinni elpusztult társaikat a méhek, a kaptárak aljában felgyülemlett a sok méhecske tetem. nehéz volt leemelgetni a fiókokat, de az utolsó kivételével mindet sikerült. Az utolsót is leemeltem, de visszatenni, már csak Józsi segítségével tudtam.
A takarítás után, adtam nekik cukorlepényt, amit Józsi készített. Kristály- és porcukor, méz, Nonosz (hasmenést gyógyító szer), és a méhpatikás, kakukkfüves atkaírtó keverékéből készült a lepény. Abban bízunk, hogy ez meggyógyítja a beteg családokat és megerősíti a gyengéket. A két beteg családot leszámítva erősnek láttam a családjaimat, ami nagyon jó hír. Meglepő módon az első kaptár lakói lettek a legerősebbek!

Összességében nem mondható rossznak a helyzet. Minden családom él, úgy tűnik átteleltek. Persze jönnek még hűvös napok, hetek, de a virágzás is közel már. Most újra izgalommal, reménnyel és örömmel várom, hogy kimehessek az egészséges méhekhez, egészségesen!