Ambrus és a méhek

Délelőtt a gyerekekkel meglátogattuk a méhecskéinket Görcsönyben. Robi a két kicsivel az autónál maradt, Ambrust viszont nem is lehetett volna visszatartani (persze nem is akartam : ), velem jött. Nagy érdeklődéssel szemlélte a méheket, sőt a kaptárakba is szívesen bepillantott volna, de sajnos még csak egy kalapunk van,  és az arcom az egyetlen, amit féltek a csípésektől, így maradtunk a külső szemlélődésnél. Az, az érdekes, hogy az Ambrus név az ambrózia, ógörög szóból származik, ami nektárt, isteni italt, halhatatlanságot jelent. Szent Ambrus pedig a méhészek védőszentje. Amikor nagyfiúnk nevét választottam, természetesen még nem tudtam, hogy valaha méhészkedni fogok. Vagyis talán sejtettem, de a nevet nem ilyen megfontolásból választottam...

Méhek utazása 2.

Elmúlt két hét és azt remélve, hogy ez alatt a méhecskék elfelejtették Sanyi bácsi méhészetét, ahol eddig éltek elhatároztuk, hogy Józsi méhészetébe utaztatjuk őket. A kora reggeli utazás mellett döntöttünk, mert az óra átállítás miatt hosszúra nyúlnak a meleg esték és csak nehezen ülnek el a méhek. Sötétben pedig nehéz jól elhelyezni a kaptárakat. Most Józsival szállítottuk őket. Írnom sem kellene, hogy mennyivel egyszerűbb egy gyakorlott méhésszel végrehajtani egy ilyen műveletet. Gyorsan rajzszöggel rátűztük a rácsokat a kijárókra, gurtnikkal rögzítettük kaptárakat, és már röpítettük is a méhecskéket Görcsöny felé.
Az utazás alatt Józsi sokat mesélt az édesapjáról, Imre bácsiról, aki méhész volt Erdőfűn. A szocializmus idején egy Tsz gyűlésen kérdezték meg, hogy ki tanulná ki a méhészetet. Ő jelentkezett. Később volt, hogy 200 családja is volt. A méhek tartását, a méhészkedést elsődlegesen nem a méz hozam miatt támogatták, hanem a termények mennyiségi növekedését várták a bogarak munkájának köszönhetően. Józsi, ahogy fel tudott ülni édesapja motorjára, mindig vele tartott a méhészetbe. Öt éves kora óta szívja magába ezt a sok tudást, ami a méhekkel, méhek tartásával kapcsolatos. Mivel Erdőfűn nincsen akácos, a méheket vándoroltatták is. Ilyenkor fuvarost fogadtak és az vitte a méheket akácos vidékre. Józsi apukája a teherautó sofőr mellet utazott, Józsit pedig édesanyja jól bebugyolálta dunyhákba, így ő a platón zötykölődött.
A mi méhecskéink most egy Ford Transittal kerültek vissza Görcsönybe, aminek üveg fala van a vezető fülke és a rakodó tér között. Így egy kicsit megnyugtatóbb méheket szállítani, mint a mi egyterű autónkkal : ).
A méhek nagyon szép helyre kerültek és egy hozzáértő méhészhez, ami nagyon megnyugtató nekem!
És még egy utolsó fontos gondolat, Hogy gyönyörűen virágzik a repce! A méhecskék tájolnak és indulhatnak a gyűjtögetésre!

Füstölő

Ma délelőtt lementünk a gyerekekkel a pécsi vásárba. Bevallom, azzal a hátsó szándékkal, hogy hátha találok füstölőt, ami elengedhetetlen eszköze a méhésznek. A méhecskék nagyon nem szeretik a füstöt, elhúzódnak a füsttől, így a méhészt védi az esetleges csípésektől. Az egész vásárt végigjártuk- Borika közben a hátamon békésen aludt - mígnem az utolsó sorban megpillantottam a füstölőt, majd két perc alatt meg is vásároltam ötszáz forintért. Nagyon örülök neki! A boltban sok ezer forintért lehet füstölőt venni.

Most már van kaptárvasam, füstölőm és kalapom. A három legfontosabb, amire a méhésznek szüksége lehet. A kaptárvasat Sanyi bácsitól kaptam ajándékba, a kalapot pedig a méhészboltban vettetem.