Robi névnapos volt és anyukámtól engem kapott ajándékba ; ). Anya eljött este vigyázni a gyerekekre, mi pedig bemehettünk egy kicsit kettesben a városba eszegetni, iszogatni. Előtte azonban azt gondoltuk ki Józsival, hogy kiugorhatnánk Görcsönybe, azokért a fiókokért, amiket pörgetéskor a három új családtól csentünk el és visszaadhatnánk nekik Bakonyán. Illetve nem pont azokat, hiszen azok most vannak rajta a "régi" családjaim fészkein. A régi családok felső fiókjaiból pedig kipörgettük a mézet és a présházban várakoztak ezidáig, hogy így elcsereberélve az új családokhoz kerüljenek. (Igen, ez így leírva megint nagyon bonyolultnak tűnik...)
Végül is Görcsönybe nem kellet kimennünk, mert Józsi nagyon kedves és figyelmes volt megint, és behozta nekünk Pécsre. Így felvettük nála a fiókokat és kimentünk Bakonyára.
A méhecskék úgy "üldögéltek" a kaptárkijáróban, mint ahogy mi lányok szoktunk kiülni a ház elé Kisörspusztán a meleg nyári koraestéken beszélgetni, nevetgélni, pletykálkodni. A méhek is olyan nyugodtnak, vidámnak tűntek, látszott, hogy élvezik a hűvös esti szellőt.
A fiókok, amiket hoztam nekik, mint írtam is nem üresek voltak, hiszen pár napja ezekből pörgettük ki a mustárvirág mézét és ilyenkor mindig marad azért a lépekben, a méhecskék nagy örömére, akik ilyenkor jól belakmározhatnak.
Füstöt csináltunk és rátettük Robival a fiókokat a fészkekre. (Így újra két emeletesek lettek). Látni és hallani kellett volna mindenkinek, hogy zsongtak a méhek! Örvendeztek a váratlanul jött ajándéknak! A kijáróból mind eltűntek a lányok és buliztak ők is.
Így azzal a jó érzéssel mentünk be a városi estébe, hogy buliznak a méhecskéink és buliznak a gyerekeink (hiszen anya ilyenkor mindig egy kicsit többet enged meg nekik a szokásosnál ; )!
Az este egyébként jól sikerült az étterem (Enoteca Corso) és a kocsma (Nappali) is ötöst kapott a képzeletbeli osztályzásunkon.
