Ébredezés

Ma újra melegen sütött a nap, így nem lehetett itthon maradni, látni kellett a méhecskéket, hogyan ünneplik a tavaszt! A természet lassan ébredezik, de a méhek tudják, hogy már kora tavasszal is várja őket vitamindús virágpor, a fűz és a mogyoró barka virágain. Hihetetlen szorgalommal gyűjtögetnek, lábacskáik tele vannak sárga virágporral!

(Még a fény is sejt alakban csillan a kaptáron : ))) - 3. kép.)
A kaptárak előtt nagyon nagy volt a nyüzsgés és az itató is tele volt a szomjas méhekkel.

Azért egy kicsit dolgoztam is, nem csak gyönyörködtem! Végig néztem az összes családot. A hasmenéses, beteg család valamint a legerősebb család nem hordta le a lepényt. A többi igen. Ez nem meglepő, hiszen a beteg méhecske elsődlegesen tisztulni akar, nem jóízűt falatozni, a nagyon erős család pedig olyan nagy hordásban van, hogy nem törődik azzal, amit tőlünk kapott, jobb a friss tavaszi! Azért a lepény felét mindegyik család lehordta, ami jó, hiszen az atka és a hasmenés elleni készítmények is bele vannak keverve.

A két beteg családot kipucoltam. A keret felső lécéről a kaptárvas segítségével lekaparásztam a kakit, és a nagyon csúnyán összepiszkított lépeket Józsi javaslatára tiszta, új lépekre cseréltem. A hasmenés ellenére is szépek erősek ezek a családok is, és ahogy annak lennie kell, már a fiasítás is megkezdődött! (Az első képen a sötét pirosas folt a méhek hasmenéses kakija. A második képen már lepucoltam és az új keret kerül be  a kaptárba.)

Ez már olyan igazi méhészkedős nap volt, amiről egész télen álmodoztam. Nagyon elfáradtam a friss levegőn és azt hiszem teljesen meggyógyultam : )!

A mézes üvegek

Ez a tél méhészkedés szempontjából két dologról szólt nekem: a mézes üvegekről és a szakirodalomról. Az utóbbiról is fogok írni pár nap múlva, ha lesz egy kis időm, de most először az üvegekről szólok. Tavaly, amikor elkezdődtek a pörgetések és jött a sok méz, állandóan üveghiánnyal küzdöttem. Újat nem igazán akartam venni, mert az üveg nagyon jól kimosható, sterilizálható (persze más kérdés a kupak, ami akkor a legjobb, ha teljesen új). Használt üvegeket viszont nehéz volt ilyen gyorsan összegyűjteni, mindig kapkodtam, kunyeráltam és suvickoltam... Ebből okulva elhatároztam, hogy télen összegyűjtöm és megtisztítom az üvegek nagy részét. Tartottam is magam a fogadalomhoz, így időről-időre ismerősöktől érkezett egy nagy szatyor üveg és én mostam, szárítottam, raktároztam. A gyerekek meg közben sokszor unták, jobb lett volna társasozni, babázni, autózni együtt.
Egy este elkezdtem kutakodni, hogy van e valami jó üveges játék, vagy kreatív ötlet, ami kapcsán a gyerekek is ügyködhetnének az üvegekkel. És találtam, nem is egyet, de jöjjön a legjobb!
Az üveg tetejére egy kis darab lepedő vásznat szorítottunk gumival és a gyerekek filctollal pöttyöztek az anyagra. A legjobb sugarasan, színek szerint pöttyözni, de lehet össze- vissza is.

Ez után következik az alkohol. Mi egy kis görcsönyi pálinkát áldoztunk be az ügy érdekében (csak nagyon kicsit). Fecskendővel felszívtunk egy kis pálinkát és a filctollpöttyös vászonra csepegtettük. Ekkor látványos folyamatok indulnak be.

A végeredmény pedig nagyon szép, olyan, mintha batikoltunk volna. Lettek lányosak és lettek fiúsak. Felvarrtam őket egy hosszú spárgára és gyerekszobát díszítő zászlócskákká változtattam őket. Azóta háromszor csináltunk még ilyet, szóval egyre több a mézesüvegem, de egyre kevesebb a lepedőnk : ))!

Az ötletet a www.csiribiri4.blogspot.com oldalon találtam.