Igazi szép, napos reggelen kezdtük el a munkát a kaptárak körül. Egy átlagos napon, Józsinak mindig az, az első mondata, miután kiszállunk a kocsiból, hogy " na, rak egy füstöt vagy ma nem is dolgozunk?!" : )) Pörgetéskor viszont nem így kezdődik a nap, akkor azt az utasítást kapom, hogy "szaladjon fel megnézni hogy lementek-e, mert lehet hogy ma nem is dolgozunk!" Ez azt jelenti, hogy ellenőriznem kell, hogy a mézes lépekről, lementek-e a méhek, működött-e a szöktetés. Eddig mindig működött. Ma reggel is bekukucskáltam és csak egy-két méhecske kereste a helyét a lépeken.
Az ellenőrzés után füstöt raktunk és leszedtük a felső fiókokat. A füst azért kell, mert a szöktető alatt ott nyüzsögnek a méhek, akik jönnének fel a mézes lépekre. A szöktetőket márpedig le kell szedni, el kell tenni a következő pörgetésre és helyükre a takaró fólia kerül. A fiókokat behordtuk és kipörgettük a mézet. Irtó finom az idei repce. Egy kicsit talán akácos, de ez egyáltalán nem árt neki! Elmondhatatlan érzés először ízlelni a friss mézet és csodálni a lépeket, mert úgy csillog bennük a méz, mint a reggeli fűben a harmat!
Utána Józsi kaptárai következtek. Na, ez már tetemes mennyiség, ebben el is lehet fáradni!
Már javában folyt a fedelezés és a pörgetés, amikor Józsi bekiabált nekem, hogy "most hozza a fényképező gépét, Orsika! Sejtettem, hogy rajzás van, úgyhogy ott hagytam mindent és szaladtam a hangja irányába. Rajt talált egy bokron. Ez számomra lenyűgöző látvány! Van benne valami ősi, vad természetes élmény, amibe bele borzong, aki látja. Készítettem róluk néhány közeli képet, amíg Józsi előkészítette a befogást.
Keresett egy alkalmas kaptárt, frissen kicsurgott mézzel és vízzel kiöblítette a kas kosarat, hogy barátságos legyen az illata, ne akarjanak rögtön kirepülni a méhek belőle és végül bevizezett egy törölközőt, hogy legyen súlya.
Metsző ollóval levagdosta azokat az ágakat, amiken a bogarak csüngtek, persze folyamatosan alájuk tartva a kast. Amikor minden állat belepotyogott rájuk terítettem a vizes törölközőt és az üres kaptárhoz siettünk. Itt lekaptam a törölközőt, Józsi ráborította a méheket a keretek tetejére, és rárakta a fedő szitát. Kész is, lett még egy családja. Az egész nem volt 5 perc!
A saját családja rajzott ki, de azért, mert kikelt egy új, fiatal anya. A család fele vele maradt, a másik fele jött el a régi anyával. Ők kaptak most új kaptárt. Egy darabig még keresték a méhek a helyüket, repkedtek a kaptár és a bokor körül is, aztán szépen elcsitultak. Izgalmas méhészkedni, én mondom!
A pörgetés hosszú, egész napos munka ilyen sok család esetében. Szerencsére azonban Robi ki tudta hozni a gyerekeket, így nem kellett őket sem nélkülöznöm egy teljes napra és persze nagy élmény nekik a pörgetés minden részlete. A talicska, Józsi furgonja, a pörgető, a méhek és persze a végeérhetetlen nyalakodás. Olyan otthonosan érezték magukat és olyan vidáman!
Ebédeltünk is együtt, Az ebédhez az asztal a mézes hordókból készült a saláta pedig a méhek feletti kisbirtok zöldségeiből, de sajnos más jót nem is tudok írni erről, mert a hőálló (?) edény, amiben a leves melegedett szétrobbant, a hús pedig igencsak rágósra sikeredett, de azt hiszem a gyerekek a frissen szedett saláta ízére és a méz édességére fognak emlékezni és talán mi is így leszünk ezzel ; ).
A gyerekek délután hazamentek, mi pedig dolgoztunk. Fedeleztünk, pörgettünk, kertészkedtünk, majd koraeste, mikor elültek a méhek visszatettük a fiókokat, a kipörgetett lépekkel, hogy a méhek számára is elkezdődhessen a nyalakodás.
A zöldbe fordult repceföldek között és az óriási hold társaságában autóztunk haza. Jó nap volt ez is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése