Mindig az a helyzet, hogy miattam kell rohanni. Ha gyerekek nélkül megyek méhészkedni, akkor azért, hogy időben hazaérjek, tudjak főzni, altatni, szeretgetni...Ha családostul megyünk ki, akkor pedig Borika napirendjéhez kell alkalmazkodni, így megint csak kapkodunk, kapkodok. Vagyis soha nincs idő a nagyobb munkák után rendesen elpakolni. Mivel Józsi rengeteget dolgozik egyébként is és a méhészetben is (ő nyírja a füvet, készíti elő az atkaírtáshoz szükséges készítményeket, gondoskodik a fedelezéskor keletkező méhviaszról stb.), ezért most úgy gondoltam rajtam a sor. Ambrussal felkerekedtünk és rendbe raktuk egy kicsit a házikót. Egy polcra gyűjtöttük a szerszámokat, egy sarokba a takaró fóliákat, egy másikba a szöktetőket. Ambrus sokat segített, de leghosszabb ideig a nagyon régi, gyönyörűséges pároztató házikókkal bíbelődött. Szép sorba rendezte őket az asztalon.
Persze utána egy kicsit megnéztük a méheket is és jutalmul, hogy ilyen ügyesen kitakarítottunk : ), szedtünk egy fél kosár finom almát és egy fél kosár csigaházat csak úgy, mert nagyon szépek voltak: kicsi csíkosak és nagy hófehérek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése