Ősszel különösen nagy gondoskodást igényelnek a méhek, mert az atka télen nagy pusztítást végezhet soraikban. Tavasztól őszig folyamatosan nyitogatjuk a kaptárakat, ellenőrizzük a fészkeket és rendszeresen védjük a bogarakat az atka ellen. Télen ez nincs így, ezért a megelőzés az egyetlen módszer. Józsi két féle módon szokta a méheket felkészíteni. Egyrészt Taktikot használ, amiben egyébként a birkákat is megszokták fürdetni, hogy védjék őket az atkától. Hosszú kartoncsíkokat vág, amit olajjal kevert Taktikba márt, majd megvárja, míg sötétben (padláson) megszáradnak. A kaptárkijárón át szoktuk becsúsztatni a kaptár aljába, hogy rámásszanak a méhek. Ezt többször meg kell ismételni, új pálcákat kell berakni bizonyos időközönként.
A másik módszer, hogy Perizin nevű szert kell fecskendezni a keretek közé a méhekre. Ezt kora tavasszal és késő ősszel szokták csinálni, így ez egy kicsit később lesz esedékes.
Józsi rakta be az új csíkokat én pedig előtte haladtam és húzkodtam ki a régieket. Nagyon lassan jutottam előre, mert szinte minden kaptárt körülöleli egy vadmálna bokor, hihetetlen zamatos vadmálnákkal, amiknek én nem tudtam persze ellenállni. Így persze Józsi mindig utolért. Nem volt mérges : )!
A méhek egyébként már egészen behúzódtak délután öt körül. Csend és nyugalom volt a kaptárkijáróban. Kalap és füst nélkül lehetett tevékenykedni.
Néhány őszi képet is készítettem, mert bár meleg van még nagyon, de szép lassan változik a természet, őszi hangulatú a méhészet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése