A nagy havazás előtt kimentünk megnézni a méheinket vagyis a kaptárainkat. -10 fok volt a völgyben, de nem lehetett annyinak érezni az erős napsütés miatt. Józsi kint járt a legmelegebb januári napon és végig nézegette a családokat szúrópróba szerűen. Két családnál talált egeret, illetve a az egyiknél csak egér nyomokat. Hihetetlen milyen bátrak ezek a kis rágcsálók, én szeretem a méheimet, de azt hiszem, ha nagyon fáznék sem mernék közéjük költözni ; )! Néhány családot azért nem kellet megnézni, mert nagy nyüzsgés volt a kijáróban, tisztuló repülést végeztek a méhek. Ez egyértelműen jó jel!
Most nem volt nyüzsgés, csak dermedtség és csend.
A kismadarak viszont most is nagyon élénkek voltak. Különösen az ökörszemek. Ott ugrándoztak, repkedtek körülöttünk, mintha játszani akartak volna velünk!
A madárfészkek is szépen látszanak most az ágak között.
És persze azért van még csipegetni való is: finom, érett csipkebogyó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése