Pörgetés 2.



Akácmézet pörgettünk. Pontosan olyan szép napnak indult, mint másfél héttel ezelőtt az a keddi nap, amikor a repcét pörgettük. Józsi most úgy gondolta, egy napon végezhetünk az ő kaptáraival és az enyémekkel is. Azzal kezdtük a munkát, hogy leszedegette a szöktetőket az ő kaptárairól és leemelte a mézzel teli fiókokat.



Nagyon tetszik nekem ez a rendszer és én is arról álmodozom, hogy íly módon alakítom át a kaptáraimat a télen. Ennek az a lényege, hogy Józsi feltesz egy lapos fémhálós szerkezetet a fiókok közé, amin le tudnak menni a méhecskék az alatta levő fiókba, de vissza jönni már nem tudnak. Két nappal a tervezett pörgetés előtt teszi fel a szerkezetet, és ennek köszönhetően úgy veszi ki a kereteket, hogy azokon nincs méhecske. Így nagyon békés és nyugodt a munka az állatoknak is és a méhésznek is.

Az én kaptáraim körül persze nem ilyen nyugodtan folyt a munka. Amint nekiláttunk, elsötétült az ég és dörögni, villámlani kezdett. Mindent úgy csináltunk, mint mikor a repce mézet pörgettük, de most nagyon sietnem kellett a vészjósló idő miatt. A kaptárak mellé kikészítettünk nagy, fa ládákat, amibe éppen beleilleszkednek a lépes keretek. Egyenként kiemeltem a mézes kereteket és áttettem őket a ládába.

Amikor a kaptár kiürült, vagyis az összes mézes keret a ládába került, egyenként újra a kaptárba emeltem a kereteket és haránt tartva egy hirtelen mozdulattal a kaptárba ráztam a méheket róla.

Miután minden kerettel végeztem, a keretek nélküli, de méhecskével teli kaptárt lefedtem és  elindultunk, hogy kipörgessük a mézes keretekből a mézet. Ha nem jön a rossz idő, akkor miden kaptárt egyenként csináltunk volna. Így viszont gyorsan kipakoltam minden kaptárt, hogy az összes keretet egyszerre pörgessük ki. Ez kényszer megoldás volt, mert így nehezebb  volt visszatenni a kereteket, mert már nagyon felkapaszkodtak a bogarak a kaptár belső oldalán és vigyázni kellett, hogy össze ne nyomjam őket.

A sietség miatt sok szúrást is kaptam, főleg a bal kézfejembe és felkaromba, de a hasamon is ért egy pár.

Viszont éppen végeztem. Mikor az utolsó kaptár is kiürült és ideiglenesen lezártam, szakadni kezdett a jég.

Amíg kint tombolt a rossz idő, bent fedelező villával eltávolítottuk a "pecsétet" a lépről, vagyis kinyitottuk a méhecskék által már lezárt lépeket. A keretek ezután a pörgetőbe kerületek, és rövid ringlispíl után folydogált a méz. Mi meg alátartottuk a kalácsot, a vödröt vagy néha csak az ujjunkat. Ez nagyon jó érzés : )! De azt hiszem, ez az egész csípésestül, viharostul, mindenestül jó dolog : )!

Miután végeztünk az én kereteimmel, visszatettem a kaptárakba őket, had másszanak a helyükre ezek az ügyes kis méhecskék, majd késő estig Józsinak segítettem fedelezni az ő kereteit, pörgetni, összeszedni a leszedett szöktetőket, és visszatenni a fiókokat a munka végén. Nagyon örülök, hogy ott tudtam lenni az elejétől a végéig és remélem nem voltam haszontalan segítség!