A világoskék fiókok, amiket a szöktetéshez használtunk műlépes keretekkel vannak tele, amiket Józsival az elmúlt hetekben gyártottunk. Ezekkel két napja találkoztak először a méhek, amikor a szöktetőket és a plusz fiókokat feltettük. Kíváncsi voltam, hogy a lapos műlépeket elkezdték- e már hizlalni a méhecskék és nagy meglepetésemre, bizony igen. Minden fiókban két hizlalt és nyolc új lép volt. A nyolcból három már szépen meg volt hizlalva. Szerintem ez hihetetlen nagy munka két nap alatt! Olyan ügyesek ezek a méhecskék!
A lépekben nagyon szép érlelt méz volt, ami azt is jelenti, hogy sokat kellett fedelezni, a lepecsételt sejteket egy hegyes villa segítségével felnyitni. Józsi azt mesélte, hogy az anyukája ebben hihetetlen gyors és ügyes volt. Remélem én is az leszek! Nagyon szeretem ezt (is) csinálni!
A pörgetéskor külön válogatta azokat a lépeket Józsi, amik frissen meghizlalt, "fiatal" lépek, mert ezeket csak nagyon finoman szabad pörgetni, nehogy kiszakítsa őket a gép. Sajnos azonban egy lép így is kiszakadt a régiek közül, mert annyira tele volt, hogy nem bírta a súlyt és a centrifugális erőt. A kiszakadt lépdarabokat kiszedtem a pörgető aljáról és haza hoztam lépes méznek, a méhek pedig egy új műlépes keretet fognak kapni helyette.
Hozzávetőlegesen 60 kg mézünk lett az 5 kaptárból. A méz szép, sűrű, látszik hogy jól megérlelték a méhek. Nem egyértelműen csak napraforgó van benne egy kevés vaddohány, édesharmat, szelídgesztenye és hárs is.
Pörgetés után mindig nagy élmény haza menni. Józsival sokat viccelődünk a kocsiban, miközben hátul megnyugtatóan ringatózik a sok liter méz, a család pedig izgatottan vár a kapu előtt. Még be sem jutunk a házba, már nyalakodnának : )! Mindenkinek mondom én, hogy nagyon szép az élet méhekkel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése