Olyan nehéz, hosszú hetünk volt és én egész délelőtt, meg főzés közben, meg amíg a gyerekek aludtak délután, arra gondoltam, hogy úgy szeretnék egy kicsit a méhek közelében lenni! Robi azt mondta, hogy akkor menjünk ki és derítsük fel a környéket. Most még jól átlátható, átjárható a terep így végig tudunk haladni a patak mentén, és meg tudjuk keresni azt a kis tavacskát is, ami nagynénémék és Sanyi bácsi elmondása szerint itt van valahol az erdőben. Előkészítettem a bélelt gumicsizmákat, egy kis ropit uzsonnára és egy pár papírhajót a vizezős programhoz és elindultunk.
A kaptárakat már nem érte a délutáni napsütés, így a méhek csendben voltak. Csak néhány dermedt, virágporral megpakolt méhecskét találtam a fűben. Ez mindig olyan megható látvány! Próbáltam őket visszarakni a kaptárba, de a rács miatt nehéz. A rácsnak addig kell fenn lennie, amíg hideg van és a méhek össze vannak kapaszkodva, hiszen így védtelenek a rágcsálókkal szemben!
Lesétáltunk a patakhoz a gyerekekkel. A patak párhuzamosan a kaptárakkal, azoktól kb 15 méterre csordogál. Meleg időben ide járnak inni a méhecskék. Megkezdődött a papírcsonakok vízre bocsátása. A sodrással haladó kis csónakokat, ha elakadtak a gyerekek segítették hosszú botokkal, így egész messze eljutottak a hajócskák. (Az éger termését ültettük bele kapitánynak : ).
A patak mentén haladva észre vettünk egy villám sújtotta fát, ami ívesen hajlott vissza a földre, mint egy alagút. Átkeltünk a patakon és le is táboroztunk famászásra, tapló gomba gyűjtésre.
És persze ezek a száraz könnyű gombák lettek az új hajók! Nagyon élvezték a gyerekek! Voltam már a héten velük kirándulni, sajnos dermesztő hidegben, ami rányomta bélyegét a túrára, de ez most egészen más, igazi, kora tavaszi kiszabadulás volt mindenki számára. Ja és a kis tavat is megtaláltuk a végén!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése