Tavaly ősszel Józsi felszántatta a telke felső részén elterülő földet, azzal a szándékkal, hogy idén biokertet csinálunk egy részén, a másikra pedig mézelő virágok magját vetjük. Már egy hete tervezgetem papíron a kertet, ma pedig ténylegesen belevágtunk. Répát, hagymát, retket, ültettünk. pár nap múlva fokhagymával, spenóttal, salátával folytatjuk. A facélia, a levendula és a mustár vagyis a mézelők, kicsit később május elején kerülnek majd a földbe.
Amíg Józsi a fehérrépát ültetgette én "lekéretőztem" egy kis méhészkedésre. Arra voltam kíváncsi, hogy állnak a méhek élelemmel és hogy alakul a fiasítás. A méhecskék éppen tájoltak. Ilyenkor, tapasztalatom szerint könnyebb velük dolgozni. Nem is csipkedtek meg nagyon, csak a végén kaptam egy két szúrást, amikor elfogyott a füstöm. Minden családnál azzal kezdtem, hogy kiemeltem a második keretet és a kaptár oldalának támasztva a földre tettem, így könnyebb a többit kiemelni, rakosgatni, "lapozgatni", ahogy Józsi mondja.
Az a meglepő idén, hogy nagyon sok a bogár. A fagyos napok és a hasmenés ellenére, minden családot nagyon erősnek érzek. Mézük is van még bőven. Tenyérnyi fedett lépek vannak még a kereteken, és a virágport is bőségesen hordják az utódok számára a kijáró méhek.
A harmadik képen jól látszik, hogy már jó pár hete fiasít az anya, mert a sejtek egy része már fedett, ezekből hamarosan kibújnak az idei fiatal méhek. A nyílt sejtekben pedig jól látszanak a fehér, hernyó szerű lárvák, amik még híznak egy kicsit, hogy őket is lefedjék pár napra és átalakuljanak szép méhecskévé. amikor a leges legkisebb a pete, akkor egy fehér pálca, csík látszik a sejt alján.
Egy kis viaszt leszedtem a keretek tetejéről, mert az egyik család olyan magas "viasz kerítést" épített, hogy alig tudtam visszatenni a takaró fóliát. Egy méhecske nehezen vált meg az összegyűjtött vagyonától és sokáig sétálgatott rajta. Józsi kérdezte," mivel vacakolok már megint"? Azt feleltem, hogy modell méhecskét fényképezek : ).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése