Emeletes kaptárak, újra :))

Korán reggel kimentünk Józsival, hogy feltegyük a fiókokat a fészkekre, mert gyönyörűen virágzik a repce. A fészkekben egyébként is kezd teltház lenni a fiasítás, a virágpor és a méz miatt, így kezdődhet a gyűjtögetés az első emeletre, vagyis a fiókba, ahonnan később kipörgetjük a mézet.
Persze csak, ha az időjárás is úgy akarja, mert ezekben a borongós napokban a méhek is csendesebbek és a nektár képződés sem olyan jó a virágban. Na, de lesznek még szebb napok is, nem aggódom én.
A fiókokat viszont csak délben tudtuk feltenni, mert olyan hűvös volt, hogy nem mertük kibontani a méheket. Délben is csak félmunkát tudtunk végezni, ami azt jelenti, hogy a takarófóliát rajta hagytuk a fészken és így tettük fel a fiókot. Az anyarács az, ami így elmaradt. Ez akadályozná meg azt, hogy az anya, abba a fiókba fiasítson, amiből pörgetni fogunk. Azért csináltuk így mégis, mert a hidegben nem tudtuk volna leszedni a keretek tetejéről a dermedt méhviaszt, így a rácsot sem tudtuk volna egyenletesen a keretekre fektetni, illetve a fólia továbbra is véd a hidegtől.
Így alakult. Remélem hamar kitudok jönni újra és az anyarács is felkerülhet, hiszen a fólia a dolgozóknak csak kicsi helyet enged arra, hogy a felső fiókba jussanak, ugyanakkor ez a kis hely épp elég arra, hogy az anya feltévedjen : (. (A sarkát tűrtem fel egy kis részen.)

A munka után megint szüreteltünk, most zsenge csalánt, amiből csalános-tönkölybúzás szélesmetélt és csalános gnocchi készült a héten és persze a kis csibék is kaptak belőle : ).