Viszontlátás és harc az atkák ellen

Nagyon jó volt viszontlátni őket. Végignéztük az összes fészket. Nagyon rendben van az összes család, szerencsére. Sok a bogár, a fiasítás és télrekész, szép mézkoszorú van minden kereten. Nagyon nagy hordásban vannak, így békésen tudtam matatni az első hat kaptárban. Aztán a hetediknél történt valami és nagyon összeszurkodtak, kilencet kaptam két perc alatt. Szóval üdvözöltek, hogy hazajöttem a nyaralásból. A nyolcadik kaptárban aztán megint béke volt, azok sem bántottak. Pityutól hallottam még Kisörsön, hogy a méhek illatanyagot hagynak a testen, amikor szúrnak, így a másik méh is nagy valószínűséggel a közelbe szúr. Ezért van az hogy egy testtájékra kap az ember sokat egymásután, máshova meg nem. Nekem ez most a bal kézfejem és a jobb karom volt. Józsi szerint emberi orral is lehet az illatát érezni a méreganyagnak, én szaglásztam, de a sok méhviasz meg propolisz illat mellett, ami mindig árad a kaptárból, nem éreztem : (.

Miután végig böngésztük a családjaimat atka elleni küzdelembe kezdtünk. Józsi kimosta a fedelezékor keletkezett méhviaszt és az így lett mézes vizet keverte össze egy Méhpatika nevű kakukkfüves, gyógynövényes készítménnyel. Ezt a folyadékot átmertem fél literes műanyag palackokba, amiknek a tetején apró lyukak vannak, majd Józsi fejjel lefele, a kaptárkijáróba helyezett, fa itatókákba illesztette őket. A méhek szép lassan elhordják a mézes, gyógyszeres vizet. Taktikba mártott kartonpapír csíkokat is tett a kaptár aljába, ez szintén az atkák pusztulását segíti. Az atka a méh szárnya tövéhez kapaszkodik, mint egy kullancs és rágja, pusztítja a bogarat. Leginkább a heréket veszélyezteti és már a here álcákon jól látszik. Józsi a fedelezővillával kihúzott néhány here álcát, hogy ellenőrizze atkás-e. Szerencsére egészségesnek találtuk őket.

Az előbb csak annyit írtam, hogy nagy hordásban vannak a méhek, de nem árultam el, hogy mit hordanak. A szolidágónak vagy kanadai aranyvesszőnek nevezett vadvirág nektárját gyűjtik. Közelről megnézve ezt a virágot, el sem hinné az ember, hogy jól mézel. Én legalábbis csak egy kis virágport néznék ki belőle ; ), pedig nagyon mézesednek a keretek, olyannyira, hogy biztosan fogunk mégegyszer pörgetni belőle. Józsi mesélte, hogy az apukája Erdőfűn egyszer rengeteget pörgetett ebből a virágból és el is lepték a falut a következő évben a méhészek, mert mindenki szolidágót akart pörgetni. Mára ez a virág nagyon elszaporodott. Kisörs környékén is nagyon sok van belőle.

Most a ringlószilva és az alma érik a méhészetben. Szedtem egy méhészkalapnyi sötétrózsaszín almát a gyerekek nagy örömére. Ó, és találtam egy darázspókot, ami ugyanúgy mint a darázs sárga -fekete csíkos és nagy tud csípni.  Kaptárra szőtt hálóján csüngött.



Méhészkedős nyaralás

Két hete a méhészetből indultunk nyaralni és maga a nyaralás is úgy telt, hogy sokat gondoltam haza a saját méheimre és sok mindent észrevett a szemem, ami a méhekkel kapcsolatos. Hiába, "megfertőződtem", ahogy Józsi és Sanyi bácsi mondanák : ).
Kisörspusztán a Vidákovich család lakik velünk szemben. A családfőnek Pityunak nagyon szép méhészete van, a "falu felett". Azért írom így, mert Kisörs nagyon pici falucska, de a kaptárak a legmagasabb pontján vannak egy akácos ligetben. Gyönyörű ez a hely! Fiatal lányka koromban rengetegszer feljöttem ide, csak hallgatni a méhek zsongását és figyelni ki merre megy, mit csinál a faluban ; ). A méhek iránti vonzalmam is itt kezdődött azt hiszem...
Most először fordult elő, hogy a kaptárakba is bepillanthattam. Pityu szívesen és kedvesen  mutatta végig a kaptárakat és mesélt... A tavalyi évben 27 családja volt, de kivétel nélkül el kellett pusztítania őket, mert egy frissen vett családdal bekerült a nyúlós költésrothadás borzasztó betegsége a méhészetébe. Ezt a betegséget egy spórás baktérium okozza. A kórokozó által elpusztított álca teste elfolyósodik, nyúlós lesz. A betegség gyorsan terjed és nagyon nehéz elpusztítania kórokozót. Pityu szomorúan mesélte, hogy egy nagy gödröt ástak, abban égették a kereteket, a méheket. Az összes kaptárt ki kellet perzselővel égetnie, és minden felszerelést fertőtlenítenie. Szerencsére azonban, a Méhész Szövetség tagjaként, jelentős kárpótlást kapott és újra kezdte építeni a méhészetét. Öt családot vett és ebből még ötöt csinált a nyár folyamán.
Hűvös időben nézegettük a kaptárakat, így nagy mozgás nem volt, de a fészkek nagyon szépek. Fiasak szép mézkoszorúval, olyan télre készek!
(Pityunak idén nem volt ideje műlépes kereteket készíteni, így egyszerűen csak üres kereteket tett be néhány helyre. A méhek nagyon szépen kiépítették ezt is (főleg azt hiszem a herefiasítás számára). Ez látszik az egyik képen.Télen majd készít kereteket és jövőre kicseréli műlépes keretre.)

Pityu hívta fel a figyelmem arra, hogy virágzik az akác. Ezt még leírni is furcsa. Nem tudtam, hogy az akácnak van másodvirágzása. Igaz, hogy már nem mézel annyira és kevés is a virág, de odacsalogatja a méheket és meglepő, szép látvány.

Napraforgó tábla is van Káptalantóti határában. Ezen a vidéken most a legszebb a virága. Józsi azt mondja, Pécs mellet, már teljesen levirágzott minden tábla.

A nagy esők után a szolidágó is virágzik mindenhol, amerre csak a szem ellát. Még a homokból is nő. Remélem Baranyában is így van és szépen gyűjtögetnek róla a méheink : )!

Kisörspusztán Anna napon  istentisztelet van a haranglábnál, majd utána közös szeretet vacsora és búcsú. A búcsúra a kisgyerekek népi játékokat, apró dísztárgyakat, sütiket készítenek. Mi méhviasz lapból (műlépből) készítettünk díszeket, meg horgolgattam is mindenféle állatokat (csigákat, nyuszit, sünit és persze méhecskéket) és szederrel töltött mézes keksz golyót is készítettünk. Szerintem sikerünk volt, mert néhány méhviasz díszt leszámítva minden elfogyott : ))!

Egy kicsi segítség

Július 16-án, szombaton, koradélután Kisörspusztára indultunk két hétre nyaralni. Józsi viszont ezen a napon pörgette ki a napraforgó mézet. Nagyon bántott volna a lelkiismeret, hogy egyáltalán nem tudok neki segíteni, ezért elhatároztam, hogy jó előre bepakolok, összekészítek mindent az utazásra, így a délelőtt pár órájában még ott lehetek a méheknél és besegíthetek. Ebben anyukám és Robi is támogattak, akik addig a gyerekekre vigyáztak és szintén az utazást készítették elő.
Józsinak rengeteg méze lett és nagyon szép érleltek voltak a lépek, ami viszont azt is jelenti, hogy nagyon sokat kellett fedelezni. A munkamegosztás az volt, hogy Józsi hordta be a fiókokat én pedig fedeleztem és pakoltam a pergető gépbe a kereteket. Józsi hozott egy nagyon érdekes szerkezetet, ami meggyorsította a fedelezést. Úgy nézett ki a masina, hogy egy gáz tűzhelyen egy kukta rotyogott, benne forró vízzel. A kukta tetején a szelep helyén egy flexibilis műanyag cső volt, ami csatlakozott egy kiszélesített és laposan elnyújtott "fagyiskanálféléhez". A "fagyiskanál" előtt a cső elágazott és egy üres műanyag demizsonban végződött a másik fele. Na ez megint nagyon kacifántos így leírva, de látva és használva is : )))! A lényeg, hogy a forró gőz és a kanál éles végei segítségével gyorsan és szépen le lehetett szedni a viaszt a lépekről.

A végére a fiúk is kijöttek Robival. Ambrus szedret szedett és azt eszegette a mézzel, Ágoston pedig csak gátlástalanul, egyszerűen nyalakodott.

Józsi halászlevet hozott, így ott ebédeltünk a kisházban. Nagyon szeretik a gyerekeink a halat, úgyhogy örömmel falták az ebédet. Jó volt így indulni nyaralni! Ez nagy figyelmesség volt Józsitól (megint)!

Napraforgó

Sándorfalván jártunk, meglátogattuk a legkedvesebb rokonainkat. Gyerekek nélkül, anyukámmal utaztunk, mert nem akartam őket egy ilyen hosszú úttal gyötörni, ebben a nagy melegben.
Nekünk viszont, a hőség ellenére nagyon szép utunk volt. Az országnak ezt a részét is elborítja most a napraforgó és én nem bírtam ellenállni, fényképeztem.



Pörgetés 4.

Délután kipörgettük a mézet a lépes keretekből. A szöktetőknek köszönhetően a bogarak szépen lementek a középső fiókba, csak néhány kitartó társuk sétált a mézes lépeken. Őket leráztuk, lefújtuk. Józsi lecipelte a nehéz felső fiókokat a házba. Örökké hálás leszek neki ezért. Ez az egy méhész feladat, amire én képtelen vagyok. Nem vagyok túl erős : (. Közben én leszedegettem a szöktetőket.

A világoskék fiókok, amiket a szöktetéshez használtunk műlépes keretekkel vannak tele, amiket Józsival az elmúlt hetekben gyártottunk. Ezekkel két napja találkoztak először a méhek, amikor a szöktetőket és a plusz fiókokat feltettük. Kíváncsi voltam, hogy a lapos műlépeket elkezdték- e már hizlalni a méhecskék és nagy meglepetésemre, bizony igen. Minden fiókban két hizlalt és nyolc új lép volt. A nyolcból három már szépen meg volt hizlalva. Szerintem ez hihetetlen nagy munka két nap alatt! Olyan ügyesek ezek a méhecskék!

A lépekben nagyon szép érlelt méz volt, ami azt is jelenti, hogy sokat kellett fedelezni, a lepecsételt sejteket egy hegyes villa segítségével felnyitni. Józsi azt mesélte, hogy az anyukája ebben hihetetlen gyors és ügyes volt. Remélem én is az leszek! Nagyon szeretem ezt (is) csinálni!

A pörgetéskor külön válogatta azokat a lépeket Józsi, amik frissen meghizlalt, "fiatal" lépek, mert ezeket csak nagyon finoman szabad pörgetni, nehogy kiszakítsa őket a gép. Sajnos azonban egy lép így is kiszakadt a régiek közül, mert annyira tele volt, hogy nem bírta a súlyt és a centrifugális erőt. A kiszakadt lépdarabokat kiszedtem a pörgető aljáról és haza hoztam lépes méznek, a méhek pedig egy új műlépes keretet fognak kapni helyette.

Hozzávetőlegesen 60 kg mézünk lett az 5  kaptárból. A méz szép, sűrű, látszik hogy jól megérlelték a méhek. Nem egyértelműen csak napraforgó van benne egy kevés vaddohány, édesharmat, szelídgesztenye és hárs is.

Pörgetés után mindig nagy élmény haza menni. Józsival sokat viccelődünk a kocsiban, miközben hátul megnyugtatóan ringatózik a sok liter méz, a család pedig izgatottan vár a kapu előtt. Még be sem jutunk a házba, már nyalakodnának : )! Mindenkinek mondom én, hogy nagyon szép az élet méhekkel!



Szöktetés

Kedden kipörgetjük a mézet a lépekből. Még javában virágzik a napraforgó, mégsem várhatunk tovább, mert nagyon tele vannak a lépek és nagyon meleg van: nincs helyük és levegőjük a méheknek. Józsival kiugrottunk feltenni a szöktetőket. Öt kaptárból tudom leszöktetni a méheket, ennyi üres fiók áll rendelkezésemre. A szétválasztott családtól úgysem érdemes elvenni mézet, keveset is gyűjtöttek és erősödniük is kell. Így egy kaptár marad csak, aminek nem jut fiók és szöktető, de lehetne mézet pörgetni belőle. Ezt majd Józsi fogja kipörgetni a hétvégén, amikor a saját kaptáraiból pörget mézet. Most először külön pörgetjük ki az ő és az én lépeimet.
Olyan szép magasak a kaptárak így szöktetőstül, a plusz fiókkal!



Mielőtt a szöktetőket feltettük volna, elmentünk napraforgó vadászatra. Felmértük a közeli táblákat, hogy melyik virágzott már ki és melyik áll még csak virágzás előtt. Szerintem jó hosszú napraforgó virágzás várható. Sok és sokféle tábla van a környéken.