Eper és őz

Ambrus rosszul érezte magát délelőtt, fájt a pocakja, hányt, így a délutánra tervezett lovaglást lemondtuk. Előhozakodtam azzal, hogy helyette menjünk méhecskézni és mindenki nagyon lelkesen fogadta. Bepakoltam a hátizsákba a méhészkedős felszerelésemet : ), és az első doboz idei epret, majd útnak indultunk. Ambrus nagyon gyenge volt ezért letelepedett a fűbe pihenni, repülőt hajtogatni, így most Ágostonon volt a sor, ő jött fel velem a kaptárakhoz. Ő kicsit jobban fél a bogaraktól, de azt hiszem csak azért, mert kisebb. Azért ő is hosszasan, kíváncsian szemlélte a méhek zsongást.

Felsétáltunk Józsi telkének legfelső részére is, és amint felértünk észrevettük, hogy ott legelészik egy őzike. Sokáig nem vett észre minket, pedig halkan közelítettünk felé és már csak pár méterre volt tőlünk. Aztán hirtelen meglátott minket és nagyon megijedt. Jó darabig a kerítés mentén szaladgált fel s alá, mígnem megtalálta a kijáratot és kiugrott. Ágoston mereven bámulta az állatot. Olyan izgalmas élmény volt ez neki!

Aztán persze  Ambrus is feljött és kárpótlásul- hogy ő nem láthatott őzet- megkért nyissam ki neki a kaptárt, had kukkantson bele. Robi csinált egy kis füstöt és kiemeltem néhány méhecskés keretet neki. Nagyon elégedett volt ő is.

Végül Borika is belebújt a kalapba és bohóckodott egy kicsit.

Turisták a méheknél

Úgy alakult a mai délután, hogy gyerekek nélkül maradtunk.  Mivel a húsvétot Kisörspusztán töltöttük, ezért pótlólagos húsvétolást rendeztek Robi szülei a gyerekeknek. Az az ötletem támadt, hogy kihasználva ezt a ritka alkalmat meghívom Kingáékat Görcsönybe, a méhekhez. Kingát is, Gábort is érdekli a méhészkedés, sőt majdnem ők is "méhésztanoncok" lettek Józsinál ebben az évben, de nem rég vett házuk felújítása miatt végül elhalasztották későbbre a méhészet tanulást.
Nagyon lelkesen fogadták az ötletemet, így az egész család, kiegészülve velem, útra kelt Görcsönybe.
Sajnos elfelejtettem gyufát vinni magammal, vagyis nem tudtam füstöt csinálni. A kereteket így nem tudtam kiemelni, de minden kaptárba bekukucskáltunk egy kicsit. Bálint nagyon figyelmesen tanulmányozta a méheket és nagyon okosakat kérdezett.

Kihasználva az alkalmat hoztam egy kis eleséget a méheknek. Most nem lepényt, hanem cukorszirupot. Józsi egy kis etetőt rakott azon kaptár kijárójához, amelybe a fias keretek kerültek. Ebben egy kilyuggatott tetejű, fejjel lefele fordított, műanyag palackot tett, ebből tudnak enni-inni a méhek. Erre azért van szükség, mert sok fiatal méhecske került most ebbe a családba, akik kezdetben nem repülnek ki gyűjteni, "kaptár szolgálaton vannak", így érdemes őket segítgetni, helyben egy kis eleséggel.

"Fias keretek"

Amikor Bakonyán átvizsgáltuk a méhcsaládokat Józsival, arra jutottunk, hogy három közülük, nagyon jó, erős család, a negyedikben viszont csak nagyon gyér a fiasítás, kevesen vannak, keveset petézik az anya.  Sanyi bácsi megígérte, hogy ezt a családot is megerősítjük úgy, hogy ad hozzá fias kereteket.
Ma reggel Józsival átvettük tőle a kaptárak felső fiókjait (ezt felesleges lett volna elvinni még Bakonyára, hiszen erre csak aktív hordáskor van szükség) és megkaptuk a fias kereteket is. Olyan gyorsan történt minden, hogy nem készítettem fényképeket, amit máris nagyon bánok, mert érdekes és izgalmas hadművelet volt! Először Sanyi bácsi egy másik Hunor típusú kaptárából (én is ilyeneket vettem tőle), kivett négy fias keretet. Ellenőriztük, hogy nehogy rajta legyen az anya is. (Az anyát megint Józsi találta meg... ; ) A fias keretek, úgy néznek ki, hogy a keret tele van, nagyon fiatal egészséges méhekkel.  Miután kiemeltem őket a kaptárból, egy füles ládikába tettem bele egyenként a kereteket, aminek egy olyan pereme volt belül, mint a kaptáraknak, tehát lógtak a ládikában a keretek. Egy vékony törölközővel letakartuk a ládika tetejét és a fülénél fogva Józsi átvitte az én kaptáraimhoz. Ezután, egyenként kiszedtem a szinte üres kereteket a gyenge család kaptárából és helyére a "szakállas", méhecskéktől hemzsegő kereteket tettem. Így akác virágzásra ez is erős, aktív család lesz : )). Ezután egyenként leszedegettem a kaptárak tetejét. Minden keret felső lécéről, a kaptárvas segítségével leszedtem a rátapasztott propoliszt és méhviaszt. (A kaptárvasat tóltam előre a léceken, a másik kezemet pedig vezettem előtte, hogy abba kerüljön az értékes propolisz és viasz.) Mikor ezzel megvoltam, rátettem egy fém hálót a letisztított keretek tetejére, amin csak a dolgozók férnek át, az anya nem, és erre került rá a kaptár "második emelete". Végül visszatettem a kaptárak tetejét. A "második emeletre" azért van szükség, hogy a méhecskék ide tudják hordani a mézet, ha már a kaptár alsó része tele van. Ide kerül az a méz, amit már nem maguknak, hanem nekünk gyűjtenek, vagyis innen fogjuk kipörgetni a mézet, és úgy fogjuk lerázni a méheket a keretekről, hogy biztosak lehetünk benne, hogy az anya a rács alatt, az "első emeleten" van.
Sanyi bácsi és Józsi a lehető legjobban segítettek. Hagyták, hogy mindent én csináljak, ők "csak" mindent elmondtak és megszerveztek : ).

Ambrus és a méhek

Délelőtt a gyerekekkel meglátogattuk a méhecskéinket Görcsönyben. Robi a két kicsivel az autónál maradt, Ambrust viszont nem is lehetett volna visszatartani (persze nem is akartam : ), velem jött. Nagy érdeklődéssel szemlélte a méheket, sőt a kaptárakba is szívesen bepillantott volna, de sajnos még csak egy kalapunk van,  és az arcom az egyetlen, amit féltek a csípésektől, így maradtunk a külső szemlélődésnél. Az, az érdekes, hogy az Ambrus név az ambrózia, ógörög szóból származik, ami nektárt, isteni italt, halhatatlanságot jelent. Szent Ambrus pedig a méhészek védőszentje. Amikor nagyfiúnk nevét választottam, természetesen még nem tudtam, hogy valaha méhészkedni fogok. Vagyis talán sejtettem, de a nevet nem ilyen megfontolásból választottam...

Méhek utazása 2.

Elmúlt két hét és azt remélve, hogy ez alatt a méhecskék elfelejtették Sanyi bácsi méhészetét, ahol eddig éltek elhatároztuk, hogy Józsi méhészetébe utaztatjuk őket. A kora reggeli utazás mellett döntöttünk, mert az óra átállítás miatt hosszúra nyúlnak a meleg esték és csak nehezen ülnek el a méhek. Sötétben pedig nehéz jól elhelyezni a kaptárakat. Most Józsival szállítottuk őket. Írnom sem kellene, hogy mennyivel egyszerűbb egy gyakorlott méhésszel végrehajtani egy ilyen műveletet. Gyorsan rajzszöggel rátűztük a rácsokat a kijárókra, gurtnikkal rögzítettük kaptárakat, és már röpítettük is a méhecskéket Görcsöny felé.
Az utazás alatt Józsi sokat mesélt az édesapjáról, Imre bácsiról, aki méhész volt Erdőfűn. A szocializmus idején egy Tsz gyűlésen kérdezték meg, hogy ki tanulná ki a méhészetet. Ő jelentkezett. Később volt, hogy 200 családja is volt. A méhek tartását, a méhészkedést elsődlegesen nem a méz hozam miatt támogatták, hanem a termények mennyiségi növekedését várták a bogarak munkájának köszönhetően. Józsi, ahogy fel tudott ülni édesapja motorjára, mindig vele tartott a méhészetbe. Öt éves kora óta szívja magába ezt a sok tudást, ami a méhekkel, méhek tartásával kapcsolatos. Mivel Erdőfűn nincsen akácos, a méheket vándoroltatták is. Ilyenkor fuvarost fogadtak és az vitte a méheket akácos vidékre. Józsi apukája a teherautó sofőr mellet utazott, Józsit pedig édesanyja jól bebugyolálta dunyhákba, így ő a platón zötykölődött.
A mi méhecskéink most egy Ford Transittal kerültek vissza Görcsönybe, aminek üveg fala van a vezető fülke és a rakodó tér között. Így egy kicsit megnyugtatóbb méheket szállítani, mint a mi egyterű autónkkal : ).
A méhek nagyon szép helyre kerültek és egy hozzáértő méhészhez, ami nagyon megnyugtató nekem!
És még egy utolsó fontos gondolat, Hogy gyönyörűen virágzik a repce! A méhecskék tájolnak és indulhatnak a gyűjtögetésre!

Füstölő

Ma délelőtt lementünk a gyerekekkel a pécsi vásárba. Bevallom, azzal a hátsó szándékkal, hogy hátha találok füstölőt, ami elengedhetetlen eszköze a méhésznek. A méhecskék nagyon nem szeretik a füstöt, elhúzódnak a füsttől, így a méhészt védi az esetleges csípésektől. Az egész vásárt végigjártuk- Borika közben a hátamon békésen aludt - mígnem az utolsó sorban megpillantottam a füstölőt, majd két perc alatt meg is vásároltam ötszáz forintért. Nagyon örülök neki! A boltban sok ezer forintért lehet füstölőt venni.

Most már van kaptárvasam, füstölőm és kalapom. A három legfontosabb, amire a méhésznek szüksége lehet. A kaptárvasat Sanyi bácsitól kaptam ajándékba, a kalapot pedig a méhészboltban vettetem.

Cukorlepény

Józsi javasolta, hogy a gyenge családnak vásároljak a méhész boltban cukorlepényt, hogy egy kicsit erősítsük, segítsük ezt a családot. Ma reggel meg is vettem a lepényt, délután pedig odaadtam a méheknek. A keretek tetejére fektettem rá, onnan fogják lehordani a váratlanul érkezett elemózsiát.