Anya

Az elmúlt alkalommal szétválasztottuk azt a méhcsaládot, ahol az elmaradt anyarács miatt az anya a felső fiókba is fiasított. Az így keletkezett két családból az egyik viszont anyátlan maradt. Hangosan zúgtak, nem hordtak virágport és általában, alig volt mozgás a kaptár körül. Hamar hívogatni is kezdtem a baranyai anyanevelőket- Józsi tanácsára- hogy mihamarabb anyát vásárolhassak. A magyaregregyi Balogh család tudott legkorábbi alkalomra anyát ígérni. Így hétfő délután útra keltünk a gyerekekkel, hogy elhozzuk őket. Azért többet, mert Józsinak is van kettő anyátlan családja, így ő is kért kettőt.
Az anyákat egy kicsi fémhálós, fa dobozban kaptuk meg, ami egy elfordítható fa kockával volt bezárva. Az utazás alatt ez a fa kocka úgy volt fordítva, hogy kifele tömött volt, befele viszont T alakban lyukak voltak fúrva rá. A T alsó szárát jelentő lyukban cukorlepény volt, ami három napra elegendő élelmet jelentett az anyák és a 13 kísérő számára. A kocsiban a gyerekek nagy örömmel tartogatták a kis dobozkákat és figyelték a méheket. Az anya fehér színnel meg van jelölve. Az idei anyáknak ez a hivatalos, nemzetközi megjelölése.

Józsival rögtön ki is vittük az új "szerzeményeket" Görcsönybe, hogy hamar családba kerülhessenek. Kivettem két lépes keretet a fiók közepe tájáról, Józsi pedig a méhészkalap hálója alatt- hogy ki ne szökjön az anya- elfordította a fa kockát úgy, hogy a T vízszintes felső vonalának végén levő két lyuk most bejáratot és kijáratot képezett. Ebben a csőben is cukorlepény volt, amit most bentről is rágnak a méhek is kintről is, mindaddig, amíg ki nem szabadul az anya. Így közben ismerkednek is az új anya illatával a méhek.

Amikor beraktuk a kis dobozkát, eleinte csak egy két méhecske mászott rá, utána viszont tömegesen ellepték és rágták a cukorlepényt, hogy minél hamarabb kijusson az anya. Közben pedig leírhatatlan, hogy milyen boldog hangot adtak. Minden méh D hangon zúgott, de ez tényleg nem megfogalmazható. Kívánom mindenkinek, hogy halljon ilyent az életben : ))!