Nem lett volna jó, úgy karácsonyozni, hogy a méhekhez ki sem látogatunk. Józsi szólt, hogy megy ki hozzájuk, én pedig örömmel csatlakoztam. Különös, hogy a hó, milyen tisztává, átláthatóvá tette ezt a dús, vadregényes völgyet. Most az is jól látszik, hogy pontosan hogy helyezkednek el a kaptárak. Józsinak több mint ötven családja van a házikótól bal oldalra. Az én nyolc családom a ház mögött van jóval magasabban, a ház bal oldalán pedig közel harminc kaptára van szintén a "főméhésznek", Józsinak.
Végig nézegettük az én kaptáraimat, kívülről csak, természetesen. Olyan szokatlan érzés ez nekem még mindig. Tavasszal, nyáron, ősszel nagyon tudtam minden családom állapotát. Most meg csak állok és reménykedek, hogy minden rendben van odabent. Józsival megbeszéltük, hogy legközelebb hozunk fonendoszkópot és végig hallgatjuk őket.
Most már minden kijárónál méhviasz morzsák vannak, minden család fogyasztja a lepecsételt lépekből a mézet.
Józsi kaptárait is végigböngésztük persze. Egy kaptárt leszámítva itt is minden rendben lehet. A gyanús kaptár előtt elhullott bogarakat találtunk. Még akkor is jöttek ki méhek elpusztulni, mikor ott álltunk. Talán valami rágcsáló zavarhatta meg őket
és elengedték egymást, megbomlott az egységük. Csak találgatni lehet ilyenkor télen. Mindenesetre jó itt lenni ilyenkor is és érezni ezeknek a kis lényeknek a közelségét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése