Nagyon tevékeny, szorgalmas napunk volt a méhészetben, alaposan el is fáradtam, és nagyon kevés képet készítettem. Annak ellenére, hogy az akác levirágzott és nincs aktív hordási időszak, a méhek, ez alatt a négy nap alatt, szépen lementek a szöktetőn. Így azzal kezdtük, hogy behordtuk a mézes fiókokat és összeszedtük a szöktetőket. Mivel fedelezni most nem kellett, nem voltak tele annyira a lépek, ezért amíg Józsi pörgetett én, amennyire csak tudtam, rendbe tettem a kertet: gazoltam és szüreteltem. Retek, hagyma és sok-sok korai kifejtőborsó, ami most érik.
Koradélutánra mindketten végeztünk a munkával és nekiálltunk kereteket gyártani, hiszen az új családoknál csak három- négy keret van bent, vagyis hat-hét még mindegyikhez szükséges. A rajhoz pedig, odaadtam egy teljes fiókomat, amire viszont szöktetéskor szükség lehet. Ez újabb 10 keret hiányát jelenti. Józsi gyártotta a kereteket én pedig behúztam a drótot. Aztán Józsi következett megint azzal, hogy megfeszítette a drótokat én pedig ráolvasztottam a műlépeket, amit tegnap a Méhész boltban vettünk Borikával.
Pár nap múlva átviszünk néhány családot az új telkünkre (megnézni, milyen ott a hordás), úgyhogy a keretezés után átnézegettem a családjaimat és döntöttem arról, hogy melyik utazzon. Az elsőt és a negyediket fogom elvinni. Olyan különös, hogy tavaly akáckor a méhek amellett, hogy meghordták a felső fiókokat mézzel, amit kipörgethettünk, természetesen "maguknak is gyűjtöttek", vagyis a fészekben, a fias kereteken szép mézkoszorú volt akácmézből. Most döbbenetesen kevés méz van a fészekben, az is inkább a tavalyi aranyvessző méz. Amit gyűjtöttek, azt felhordták nekünk a fészekben pedig fiasítás van. Most viszont nincs hordás, így egyértelmű, hogy vissza fogunk adni nekik a mézből. Pár nap múlva itatókat kell csinálnunk!
Este rohamtempóban visszatettük a fiókokat, mert ilyen, hordástalan időszakban tartani kell a rablástól. Fel is éledtek, sőt kutakodtak is a méhek, mire a munka végére értünk, pedig sohasem sikerült még ilyen gyorsan visszapakolnunk.
Negyed kilenc körül indultunk haza én egy kevéske, Józsi persze, tetemesebb mennyiségű mézzel.
Az akác levirágzott, várjuk a napraforgót, a vaddohányt és az aranyvesszőt, majd nyár végén...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése