A völgyben minden méhésznek van egy "saját" jelző fája. Egy akác fa a présház előtt, amit figyelget, hogy rügyezik-e, virágzik-e, porcelán színű vagy barnul... Nekem is akadt egy ilyen kis fám az első perctől fogva, mert a kaptárak előtt egy csinos kis akácfa növekszik. Tavaly nem tudtam úgy fényképet készíteni május közepén a kaptáraimról, hogy ne lógott volna az orromba vagy a képbe egy vaskos akácfürt. Sajnos idén ez nem így volt. A kis jelző akácom ki sem virágzott. Hozott szép zöld leveleket, de a virágok elfagytak. A völgy fölött szépen virágzott az akác, de csak pár napig, itt is hamar barnába fordult.
Ezekkel a borús gondolatokkal kezdtük a pörgetést, ezen a hideg borongós májusi napon. Az első képet a jelző akácfámról készítettem: virág egy sem, csak szürke felhők. Három pulcsiban, vastag gyapjú zoknikban, gumicsizmában dolgoztam, de még így is órákig álltam a forró zuhany alatt a pörgetés után, hiába na, fagyos szentek...
Azért a pörgetőből csordogált egy kis hamisítatlan, mennyei ízű akácméz és akadt egy kis nyalakodónk is, úgyhogy még ezekben a pillanatokban sem olyan rossz a méhészélet ; ).
Sajnos a munka felénél ott kellett hagynunk Józsit, nem segíthettem tovább, mert Robinak el kellett utaznia, délután a gyerekek mellett volt a helyem. Most is nagyon köszönöm, hogy visszatette a fiókokat, ami nem kevésbé nagy munka, mint leszedni őket.
Borikának van egy bevett méhecskefigyelő helye, ahonnan jól belátja a kaptárak hosszú sorát. most is ide telepedett, de döbbenten magyarázta, hogy "nincsenek méhek". A hűvös idő miatt valóban kevesen jöttek ki és a kijáró méhek is inkább csak ürítettek és ittak. (A virágban nem képződik nektár túl hideg időben). Odavittem Borit az itatóhoz, megmutattam neki, hogy ott vannak a méhecskék. Ő megnyugodott, hogy nem vesztek el és elindultunk haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése