Mi inkább úgy döntöttünk, hogy hajnalban (5-kor) kaszálunk, amikor még nem csalogatja ki a méheket a nap sugara. Ezt a munkát Józsi szokta csinálni, egyedül. Most azért csatlakoztam, mert volt lehetőségem rá és mert szerettem volna mulccsal takarni a veteményest, hogy hosszabb ideig nedves maradjon a föld a növények körül és, hogy a gaz se tudjon egykönnyen kibújni ; ).
Amint kisütött a nap, a méhek megindultak, mi pedig méhészkedtünk. Már napok óta nyomaszt a negyedik kaptárban levő családom helyzete. Ők idén a legerősebbek, az egészen bizonyos. Annyira telehordták a kaptárt repce mézzel, hogy már napokkal ezelőtt pörgetni lehetett volna a lépeket. Szépen hizlalták, meszelték és fedelezték is a sejteket, ez nagyon szép látvány és nagy elégedettséggel tölti el a méhészt még, ha csak olyan kicsi méhész is, mint én. Úgy oldottam meg a zsúfoltságot, hogy kivettem négy lépet, leráztam róla a méheket és a szomszéd kaptárakbatettem egyte-egyet, ahol koránt sincs ilyen Kánaán. Helyette új, lapos, műlépes kereteket tettem be. Mára ezeket is meghizlalták és meghordták. Hihetetlenek! Viszont felmerült a gyanú bennem, hogy a fészekben is telt ház lehet és nehogy megrajozzanak és itt hagyjanak engem. Így most fészket bontottam és átlapoztam a kereteket, hogy nincs-e anyabölcső. (Ha lenne, akkor az a rajzási szándékot bizonyítaná.) Anyabölcsőt nem találtam (hűséges méhecskék ezek, én mondom : ), de nagyon zsúfolt volt a fészek. Minden lép tele volt fiasítva, alig volt hely méznek és friss, új fiasításnak, napos petéknek. Így muszáj volt kicsit gyengíteni őket és segíteni is nekik azzal, hogy kivettem két fias keretet és helyére üres lépeket tettem. Ebbe tudnak hordani mézet és virágport és, ami a legfontosabb, tud az anya petézni.
A két fias keret, a méhekkel együtt az eddig zárva tartott 6. kaptárba került. Reméljük húznak anyabölcsöt, ha nem, akkor veszek nekik anyát. Most viszont újra 8 családom van, ami hihetetlen nagy öröm!
Ez a történet, így néz ki a fényképeken:
Indulhatnak ők is repcézni. Pár napig még biztosan szépen virít a sárga virág!
A sárga földek azonban hamarosan zöldbe fordulnak, a kopasz akác pedig levelet és virágot bont. A hajnali napfény már a rügyező akác árnyékát vetítette a kaptárra. Ez azt jeleni, már nincs messze a repce méz pörgetése, az idei első pörgetés!
Kedves Orsi!
VálaszTörlésNagyon jó ez a blog, szórakoztató és szeretettel teli ahogy a családjaidról (mindkét értelemben) írsz. Az ínyencségek receptjei is fogamra valók, a pitypang szirup felcsigázott, jövőre mi is kipróbáljuk! Nálunk most a házi sajt a sláger, Gabó nagyon élvezi a készítését (boldogok a sajtkészítők), mi nemkülönben a fogyasztását :) Ha nyerünk a lottón akkor az első beruházásunk már biztosan egy kecske lesz :)
Nagyanyámnak is voltak méhei, egyszer ha lesz rá lehetőségem én is szeretnék - közvetlenül a kecskevásárlás után :)
Szia,
Robi
Szia Robi!
TörlésKöszönöm a kedves sorokat! A Te blogod is nagyon érdekes, irtó jó hobbit választottál! A képek pedig, nagyon profik! Persze nekem a méhecskés a kedvencem, kértem is Robit (nem tudom említette-e), hogy kérjen engedélyt rá, hogy mi is előhivattassuk.
(Milyen géppel dolgozol?)
Az is eszembe jutott, hogy egyszer, ha van kedved kijöhetnél megnézni a méheket, van egy szép nagy fa is a völgyben ; )! (és persze kölcsön adnék egy méhészkalapot ; )!
Szép estét!
Orsi