Pár napja írtam arról, hogy a földön találtam egy rajt és, hogy kaskosarat raktunk fölé, hogy abba másszanak fel a méhek, hogy így, egyszerűen befogjuk őket. Józsi lelkére kötöttem, hogy nélkülem meg ne mozdítsa a kast. Ő mosolygott a bajusza alatt és persze, mint mindig megtartotta az ígéretét. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit építenek a kosáron belül a méhek. Réges-régen, őseink így tartottak méheket és bennem is él a vágy, hogy egyszer legyen egy-két kasban tartott családom.
Ma bekukucskáltunk. Láttuk a méheket és alattuk néhány csíkban fehérlett a már kiépített lépek kicsinyke sora.
A kast egy olyan kaptárra tettük, ahol nem volt anya és kevés volt a bogár. Ezzel a csapattal kiegészülve erős családdá lehetnek. Józsi egy hirtelen mozdulattal a keretek tetejére rázta a kasban levő méheket, majd gyorsan lecsukta a kaptárt.
És, ami benne volt... Három kicsi szívecske alakú lép, hársmézzel, színes, változatos virágporokkal. És én megint azt éreztem, hogy mekkora csoda ez! Hát nem gyönyörűek?!
És, hogy mit csináltunk vele... Alig vártam, hogy elmeséljem a gyerekeknek az egészet és, hogy ünnepélyesen átadjam nekik. Ők meg falták...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése