Hordás

Tavaly ilyenkor mustárvirág nektárt hordtak a méhek és szépen pörgettünk is belőle. Idén nincs összefüggő méhlegelő, mégis csurran-cseppen valami, a méhek gyűjtögetnek, fel sem merül olyasmi, hogy etetni kéne őket. Járják a falu hárs és szelídgesztenye fáit, és az elszórtan virágzó vaddohányt.

Józsival ültettünk facéliát koratavasszal. Ez a csodaszép, lila virág most virágzik, a szántó másik felén és úgy kertészkedünk, hogy közben hallgatjuk a méhek elégedett zümmögését. Erről most bőségesen hordanak úgy, hogy talán még nekünk is jut belőle.





A kiskert növényeiről virágport gyűjtenek a méhek. Ott vannak a cukkini, az uborka és a tök szép sárga, tölcsérvirágaiban is.



Az is bizonyítja, hogy bőven van mit enniük a méheknek, hogy még mindig van rajzás. Józsi éppen telefonon beszélt valakivel, amikor végigsétáltam a kaptárak mögött és különös dologra lettem figyelmes. Az egyik kaptár mögött, a domboldal alján, a fűben egy nagy kupac és egy kis kupac bogár hevert. Raj lehetett, ami leesett a bokorról, (talán nem bírta el az ág).

A kisebbik kupacban észrevettem az anyát. Józsi hozta a kaskosarat és rájuk tette, úgy, hogy dominánsan a kis kupac bogár felett legyen, hiszen, ha az anya felmászik, akkor a nagy kupacból is utánamásznak a méhek, mert érzik a szagát. Így hagytuk őket és én alig várom, hogy átrázzuk őket egy kaptárba és megnézzük mit építettek odabent.
Én valahogy mindig úgy élem meg, hogy minden méhészkedéskor történik valami nagyon izgalmas...