Mézet pörgettünk, de úgy, hogy az éjszaka közepén 3 órakor felkerekedtünk, hogy egy úttal elhozzuk a "tanyánkon" vendégeskedő bogarakat. Méheket csak kora hajnalban, vagy éjszaka lehet szállítani, hiszen ekkor vannak a kaptárban, egy helyen. Ha napközben akarnánk hozni-vinni őket, a fél csapatot biztos otthagynánk, ami nagy veszteség lenne. Háromnegyed négykor már a kaptárak körül sürgölődtünk: a kijárókat szivacsokkal zártuk le, a mézes fiókokat Józsi leemelte, (én meg sem tudtam mozdítani őket), és gurtnikkal szorítottuk össze a két fiókot és a tetején maradt szöktetőt, hogy nehogy szétcsússzanak a szállításkor. Ez nagyon jó, hogy a szöktető maradt a kaptárak tetején, mert annak ellenére, hogy éjszaka közepén dolgoztunk, rettenetes hőség volt, a szöktetőn pedig öt rácsos lyuk is van. (Csak Las Vegasban tapasztaltam hasonlót, hogy az éjszaka sem hoz enyhülést.) Ezt persze a bogarak is érezték: füsttel kellett őket behessegetni a kijáróból, még az előtt, hogy a szivacsokat beraktuk volna. Nagyon kemény volt a kaptárakat, a mézes fiókokat és a sok egyéb felszerelést feltalicskázni a völgyből. Hét órakor tudtunk elindulni, amikor még várt ránk a kipakolás és a pörgetés hosszadalmas feladata.
A kocsiban két kaptáram, a gurtnik ellenére is szétcsúszott, és megtelt a kocsi hátulja méhekkel. Szerencsére, csak néhányan röpültek az ablakhoz, a többség a kaptár oldalán csüngött és várt, hogy egy kicsit megszurkálhasson, amíg a helyükre cipeljük őket. A jobb kezemet sorozták meg, de azt hiszem a finom méz, amit gyűjtöttek nekem megért ennyit!
Miután a helyükre kerültek, sokáig tájoltak, és kint ültek a kaptár elején. Délután öt körül viszont már helyre állt a rend. Megkezdődött a hordás. Csodalények!
Először gesztenye és hárs vegyesmézet pörgettünk. A kettő egyszerre virágzott és kaptáranként 13 kg mézet hordtak róluk a méhek. Utána a helyben maradtak mézét pörgettük, ami napraforgó, mézharmat, facélia és hárs keveréke.
Mind a két kaptárban fedve voltak a lépek, úgyhogy használhattam az agyonszurkált jobb kezemet ; )! Egyébként nagyon szeretek fedelezni, hiszen ez sok méhviaszt jelent nekünk és persze lehet nyalakodni is naphosszat!
És, persze azért is jó a fedelezés, mert ilyenkor mindig vihetek haza mézrágót, azaz mézes lépdarabokat, amit a gyerekek addig rágcsálnak, amíg ki nem fogy belőle a méz, aztán kiköpik, mint egy elhasznált rágót. Ennek mindig óriási sikere van!
Kilenc órakor tudtuk visszatenni a fiókokat és fél tíz körül indultunk haza, két csupor egészen más ízű mézzel. Mind kettő finom, de nekem a gesztenye-hárs a legfinomabb és nem csak azért, mert az én felségterületemről való, hanem mert igazán gazdag ízű, erdei méz!
Ami szintén nagyon jó érzés, hogy Józsi tanyáján, újra, együtt, nyugalomban vannak a méhek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése