Ambrus és a méhek

Délelőtt a gyerekekkel meglátogattuk a méhecskéinket Görcsönyben. Robi a két kicsivel az autónál maradt, Ambrust viszont nem is lehetett volna visszatartani (persze nem is akartam : ), velem jött. Nagy érdeklődéssel szemlélte a méheket, sőt a kaptárakba is szívesen bepillantott volna, de sajnos még csak egy kalapunk van,  és az arcom az egyetlen, amit féltek a csípésektől, így maradtunk a külső szemlélődésnél. Az, az érdekes, hogy az Ambrus név az ambrózia, ógörög szóból származik, ami nektárt, isteni italt, halhatatlanságot jelent. Szent Ambrus pedig a méhészek védőszentje. Amikor nagyfiúnk nevét választottam, természetesen még nem tudtam, hogy valaha méhészkedni fogok. Vagyis talán sejtettem, de a nevet nem ilyen megfontolásból választottam...

Méhek utazása 2.

Elmúlt két hét és azt remélve, hogy ez alatt a méhecskék elfelejtették Sanyi bácsi méhészetét, ahol eddig éltek elhatároztuk, hogy Józsi méhészetébe utaztatjuk őket. A kora reggeli utazás mellett döntöttünk, mert az óra átállítás miatt hosszúra nyúlnak a meleg esték és csak nehezen ülnek el a méhek. Sötétben pedig nehéz jól elhelyezni a kaptárakat. Most Józsival szállítottuk őket. Írnom sem kellene, hogy mennyivel egyszerűbb egy gyakorlott méhésszel végrehajtani egy ilyen műveletet. Gyorsan rajzszöggel rátűztük a rácsokat a kijárókra, gurtnikkal rögzítettük kaptárakat, és már röpítettük is a méhecskéket Görcsöny felé.
Az utazás alatt Józsi sokat mesélt az édesapjáról, Imre bácsiról, aki méhész volt Erdőfűn. A szocializmus idején egy Tsz gyűlésen kérdezték meg, hogy ki tanulná ki a méhészetet. Ő jelentkezett. Később volt, hogy 200 családja is volt. A méhek tartását, a méhészkedést elsődlegesen nem a méz hozam miatt támogatták, hanem a termények mennyiségi növekedését várták a bogarak munkájának köszönhetően. Józsi, ahogy fel tudott ülni édesapja motorjára, mindig vele tartott a méhészetbe. Öt éves kora óta szívja magába ezt a sok tudást, ami a méhekkel, méhek tartásával kapcsolatos. Mivel Erdőfűn nincsen akácos, a méheket vándoroltatták is. Ilyenkor fuvarost fogadtak és az vitte a méheket akácos vidékre. Józsi apukája a teherautó sofőr mellet utazott, Józsit pedig édesanyja jól bebugyolálta dunyhákba, így ő a platón zötykölődött.
A mi méhecskéink most egy Ford Transittal kerültek vissza Görcsönybe, aminek üveg fala van a vezető fülke és a rakodó tér között. Így egy kicsit megnyugtatóbb méheket szállítani, mint a mi egyterű autónkkal : ).
A méhek nagyon szép helyre kerültek és egy hozzáértő méhészhez, ami nagyon megnyugtató nekem!
És még egy utolsó fontos gondolat, Hogy gyönyörűen virágzik a repce! A méhecskék tájolnak és indulhatnak a gyűjtögetésre!

Füstölő

Ma délelőtt lementünk a gyerekekkel a pécsi vásárba. Bevallom, azzal a hátsó szándékkal, hogy hátha találok füstölőt, ami elengedhetetlen eszköze a méhésznek. A méhecskék nagyon nem szeretik a füstöt, elhúzódnak a füsttől, így a méhészt védi az esetleges csípésektől. Az egész vásárt végigjártuk- Borika közben a hátamon békésen aludt - mígnem az utolsó sorban megpillantottam a füstölőt, majd két perc alatt meg is vásároltam ötszáz forintért. Nagyon örülök neki! A boltban sok ezer forintért lehet füstölőt venni.

Most már van kaptárvasam, füstölőm és kalapom. A három legfontosabb, amire a méhésznek szüksége lehet. A kaptárvasat Sanyi bácsitól kaptam ajándékba, a kalapot pedig a méhészboltban vettetem.

Cukorlepény

Józsi javasolta, hogy a gyenge családnak vásároljak a méhész boltban cukorlepényt, hogy egy kicsit erősítsük, segítsük ezt a családot. Ma reggel meg is vettem a lepényt, délután pedig odaadtam a méheknek. A keretek tetejére fektettem rá, onnan fogják lehordani a váratlanul érkezett elemózsiát.

Létszám ellenőrzés

Józsi felajánlotta, hogy eljönne velünk Bakonyára, hogy átnézzük egyenként a kereteket a kaptárakban, hogy pontos képet kapjunk a méhcsaládok állapotáról, nagyságáról és hogy kezeljük őket atkaírtó szerrel. Ez ilyenkor koratavasszal is esedékes. A hosszú tél után  még gyengék a méhecskék, könnyen atkásak lehetnek és elpusztulhatnak.
Ez volt az első alkalom, hogy igazán találkozhattam a "bogarainkkal". Józsi nézte át az első kaptár kereteit, én a többi háromét. Minden kaptárban tíz keret van. Az első kaptárban kicsit gyengébb család lakik, a többi három viszont nagyon erős. Hihetetlen élmény volt tartani a több ezer méhecskével teli kereteket. Józsi segített megtalálni mind a négy anyát. Nem is olyan egyszerű észrevenni a sok munkásméh között. Az anya potroha szép, hosszú és jól kilátszik a szárnyak alól. Általában a kaptár közepe táján levő kereten található, és a lépnek is a közepén. Nagyon szép! Felejthetetlen élmény volt ez a meleg tavaszi reggel!
A gyerekek közben Robival a félkész szalmabála házban picknikeztek. Vittünk kosárban frissen sült kalácsot és egy nagy üveg kecsketejet. Farönkökből építettünk nekik székeket és asztalt, azon eszegettek. Szerintem nekik is szépen indult a napjuk : ).

Látogatás

Ma délután a gyerekekkel meglátogattuk a méheinket és bakonyai barátainkat Annát, Balázst és kisfiúkat Nimródot. Végigjártuk a birtokukat, megnéztük a készülő szalmabála házat, simogattuk a birkákat és figyeltük a mangalicák habzsolását.
A méhecskék még mindig nyugtalanok voltak az utazástól. Sokan voltak a kijárónál, tájoltak.

Élelemmel és ivóvízzel biztosan el lesznek kényeztetve Annáék birtokán, mert amerre a szem ellát virágoznak a gyümölcsfák, és a közelben tiszta vizű patak folydogál, partoldalában pedig illatoznak az odvas keltikék. Nagyon szép vidék. Annáék jó helyet választottak, és mi is a méhecskéknek : ).

A méhek utazása

Sanyi bácsi és Józsi méhei  Görcsöny mellett, egy akácos erdősávban, egymás szomszédságában vannak. Ha egyszerűen csak átvittük volna a méheket Sanyi bácsitól, Józsihoz, a méhek visszarepültek volna újra és újra Sanyi bácsihoz, ott viszont már nem találták volna a kaptáraikat, hiszen azok új helyre, Józsihoz kerültek.
Kellet tehát találnom egy helyet több, mint három kilométerre Görcsönytől ahova két hétre elviszem a méhecskéket, amíg "elfelejtik régi gazdájukat és lakóhelyüket", és csak  ezután költözhettek Józsi méhészetébe.
Gimnáziumi osztálytársam és jó barátnőm Jocskov Anna, párjával Vajas Balázzsal szalmabála házat épít Bakonyán. Télen összefutottunk a játszótéren és Anna lelkesen mesélt a házról és az állatokról. Említette, hogy méheik is vannak, a birkák, mangalicák és tyúkok mellett. Arra gondoltam, hogy náluk helyezném el a méheket két hétre. Anna nagyon szívesen fogadta a kérésemet, így ma a méhecskéket Bakonyára utaztattuk. Szürkületkor mentünk ki Sanyi bácsihoz, mikor már a méhek elültek. Józsi ötlete volt, hogy egy fém hálót tegyünk a kaptár bejáratához, hogy a méhek levegőhöz jussanak szállítás közben. Gurtnikat is kaptunk kölcsön Józsitól, hogy a kaptárakat rögzíteni tudjuk, nehogy a rázkódástól szétessenek, sérüljenek.
Robival óvatosan a kocsiba tettük őket. Az utolsó kaptár kijárója alatt volt egy kis lyuk, ahol szállingóztak a méhek, miközben a kocsihoz cipeltük őket. Sanyi bácsi agyagos sárral tapasztotta be a rést, így ez a kaptár is útra kész lett.
És persze a kocsink nem indult. Az autónk, nem rég óta a mi autónk és még nem sikerült orvosolni azt a problémáját, hogy meleg motorral nagyon nehezen indul.
Azért, ha sokadik próbálkozásra is, de elindult, és gond nélkül Bakonyára értünk, ahol már Balázs segítségével pakoltuk ki a kaptárakat. Amikor a fém hálókat levettük, hirtelen kijöttek a méhek, de nem repültek ki csak a bejárat körül nyüzsögtek. Az egyik hálót csak félig sikerült levenni, emiatt egy kicsit aggódom. Balázs viszont megígérte, hogy reggel az első dolga lesz, hogy leveszi a fent maradt hálót. A kaland végére nagyon besötétedett...