Eper és méz

Reggel a fiúkkal hősiesen haza cipeltünk 6 kg epret és 4 kg egyéb zöldséget, gyümölcsöt a piacról. Az eper lekvár a gyerekek legkedvesebb csemegéje, így sosem hagyom ki, minden évben teszek el pár üveggel télire. Natúr joghurtba szoktuk keverni, így finom, egyszerű és egészséges uzsonna. Idén természetesen  ez a lekvár is mézzel készült. Előtte azonban kipróbáltuk a nyers verziót is. Jéghideg eper mézbe mártogatva. Szerintem bármilyen fagyiról képesek lemondani a gyerekek ezért a finomságért.

Befőzés előtt volt még egy kis móka. Kicsit hagytam, hogy zenebonázzanak a befőzős edényekkel. Szegény szomszédaink...

Minden lekvárt a Horváth Ilona szakácskönyv alapján készítek. Anyukám is így csinálja mindig, ez a jól bevált nálunk. Az epret megtisztítottam, és egy kicsit megnyomkodtam krumplinyomóval, majd elkezdtem melegíteni. Addig főztem, amíg eltűnt a hab a tetejéről. Ekkor hozzáadtam cukor helyett a mézet, kilónként 70 dekát és hozzáfacsartam (gondosan, hogy mag ne kerüljön bele) kilónként egy citrom levét. Finom lett, de szerintem mézből elég lett volna kilónként 50- 60 deka is.

Mikor kimertem, kicsit fejjel lefelé fordítottam, hogy vákuum keletkezzen. Ez a tartósítószer nélküli eltevéskor nagyon fontos és dunsztba tettem 48 órára. Másnap reggelre félre tettem egy kis üveggel és belekevertük a reggeli joghurtba. Nagyon finom reggeli volt!



Buli

Robi névnapos volt és anyukámtól engem kapott ajándékba ; ). Anya eljött este vigyázni a gyerekekre, mi pedig bemehettünk egy kicsit kettesben a városba eszegetni, iszogatni. Előtte azonban azt gondoltuk ki Józsival, hogy kiugorhatnánk Görcsönybe, azokért a fiókokért, amiket pörgetéskor a három új családtól csentünk el és visszaadhatnánk nekik Bakonyán. Illetve nem pont azokat, hiszen azok most vannak rajta a "régi" családjaim fészkein. A régi családok felső fiókjaiból pedig kipörgettük a mézet és  a présházban várakoztak ezidáig, hogy így elcsereberélve az új családokhoz kerüljenek. (Igen, ez így leírva megint nagyon bonyolultnak tűnik...)
Végül is Görcsönybe nem kellet kimennünk, mert Józsi nagyon kedves és figyelmes volt megint, és behozta nekünk Pécsre. Így felvettük nála a fiókokat és kimentünk Bakonyára.
A méhecskék úgy "üldögéltek" a kaptárkijáróban, mint ahogy mi lányok szoktunk kiülni a ház elé Kisörspusztán a meleg nyári koraestéken beszélgetni, nevetgélni, pletykálkodni. A méhek is olyan nyugodtnak, vidámnak tűntek, látszott, hogy élvezik a hűvös esti szellőt.
A fiókok, amiket hoztam nekik, mint írtam is nem üresek voltak, hiszen pár napja ezekből pörgettük ki a mustárvirág mézét és ilyenkor mindig marad azért a lépekben, a méhecskék nagy örömére, akik ilyenkor jól belakmározhatnak.
Füstöt csináltunk és rátettük Robival a fiókokat a fészkekre. (Így újra két emeletesek lettek). Látni és hallani kellett volna mindenkinek, hogy zsongtak a méhek! Örvendeztek a váratlanul jött ajándéknak! A kijáróból mind eltűntek a lányok és buliztak ők is.
Így azzal a jó érzéssel mentünk be a városi estébe, hogy buliznak a méhecskéink és buliznak a gyerekeink (hiszen anya ilyenkor mindig egy kicsit többet enged meg nekik a szokásosnál ; )!
Az este egyébként jól sikerült az étterem (Enoteca Corso) és a kocsma (Nappali) is ötöst kapott a képzeletbeli osztályzásunkon.

Méhek Bakonyán 2.

Ma reggel, egy gyors piaci bevásárlás után, elindultunk családostul Bakonyára megnézni a méhecskéket és persze Annáékat, Nimródot és a szalmabála házat. Sajnos az építkezés egy nagyon nehéz pillanatában érkeztünk, mert kiderült, hogy beszivárgott a víz a félkész tetőre és eláztatta a szigetelésnek szánt bálákat. Sok idő, pénz és energia lesz a család számára a hiba javítása.
Balázst elraboltam a gondok elől egy kicsit méhészkedni, ami úgy hiszem jó lelki terápia ilyenkor...(is).
Füstöt raktunk. Balázs kakukkfüvet használ, ami remek ötlet! A méhész és a méh számára is barátságosabb, mint bármi más. Én is alkalmazni fogom. Először az Ő családját nézegettük át. Balázs idén nem pörgetett mézet. Egy szem családja van és ebből szeretne több családot csinálni. Vár, hogy a méhek a sok méz és a fiasítás miatt megszoruljanak és anyabölcsőt húzzanak. Az anyabölcsővel és néhány fias kerettel akar új családot kezdeni. Ezt egyébként Józsi is csinálja. Az ő eddig üres kaptáraiban is ilyen "műrajok" vannak.
Ezután következtek az én méhecskéim.



Atka ellen kezeltem őket. Józsi Taktikba áztatott karton csíkokat, majd megszárította, én pedig a kaptárkijárónál a kaptár aljába csúsztattam ezeket. Balázs mondott erre bio megoldást, de az mondta nem működik maradéktalanul. Tudott is mutatni olyan heréket az ő kaptárában, amiknek atka rágta le a szárnyát. Annáék egy hete megnyírták a birkákat és mikor jöttünk el nekünk adtak egy nagy zsák szépséges, nagyon koszos birkaszőrt. Kingával fogunk csodákat művelni vele...: )).

Pörgetés 3.

Kipörgettük a mustárvirág mézét a lépes keretekből.

Amint kiszálltam a kocsiból, rögtön a kaptárakhoz szaladtam, hogy lássam, tényleg működnek-e a szöktetők, és majd kiugrottam a bőrömből, mert bizony működtek. Kinyitottam a felső, mézzel teli fiók tetejét és egy szem méhecske sétálgatott rajta eltévelyedve, a többi mind lemászott a középső és az alsó fiókba és vissza jönni már nem tudtak a szöktetők furmányos kijáratain.

A munka most úgy zajlott, hogy levettük a felső, mézzel teli fiókokat, majd a szöktetőket is. Ezeket leráztuk a kaptár elé- hiszen az alján nagyon sok méhecske volt- majd félre raktuk a fűbe, hogy a néhány, rajta maradt méh is visszarepülhessen a saját kaptárába. (Két-három óra múlva szedtem össze az üres szöktetőket és tettem a házba, a következő pörgetésig. : )

A fiókokat bevittük a házba, lefedeleztük a lépeket és kipörgettük a mézet. Józsi kaptáraival ugyanígy jártunk el.

Most, hogy harmadszor pörgetünk már mézet, saját kis hagyományunknak mondhatom, hogy a kicsorduló méz alá kalácsot tartunk, hogy először ízlelhessük meg a méz ízét. Elmondhatom, hogy nekem bizony a három méz (repce, akác, mustárvirág) közül, ez ízlett a legjobban. Olyan virágporos íze van!

Ezidáig csípést sem kaptam, úgyhogy át is sétáltam Sanyi bácsi méhészetébe, hogy megnézzem a három új családomat és egy kicsit megszurkáltassam magam ; ). Át akartam nézni ezeket a családokat, mert este  Robival őket is átszállítjuk Bakonyára és előtte tudni szerettem volna, hogy milyen állapotban vannak. (A kép még azelőtt készült róluk, hogy a fiókokat levettük volna.)



Nagyon vadak voltak. Hiába a vihar is közeledett megint és hordás sem volt igazán, úgyhogy nem örültek, hogy zaklatom őket. Két csípést kaptam a gyűrűs ujjamba és egyet a jobb kézfejembe, de most már tudom, hogy egész szépen megerősödtek ezek a családok is. Mivel a második emeletüket, fiókjaikat elloptuk a szöktetéshez, most a fészekbe hordták a nektárt, így a lépek felső része szép, mézes. Jó is ez így, mert Bakonyán, most nincs jó méhlegelő, így viszont lesz mit enniük, nem kell őket etetni. A középső családban fiatal, szűz anya van. Ezt Sanyi bácsitól tudom, aki mindig megjelöli az anyákat és mégis egy jelöletlen, szép fiatal anya mászkált a lépen és még fiasításnak sem látszott nyoma.

Este utazhatnak! Ez is mindig olyan izgalmas!

Visszatérve Józsi méhészetébe, befejeztük a pörgetést, majd  a négy kaptáram mellet, az újabb háromnak csináltunk helyet. Bozótot irtottunk, ágakat metszettünk. És újabb két szúrást kaptam a hátamba.

Megvártuk az estét, amikor már elcsitulnak a méhek és csak akkor raktuk vissza a kipörgetett fiókokat, nehogy a méhek kirabolják egymást, érezve a friss méz szagát. Ha nincs jó hordás, erre nagyon kell figyelni!

Esőben, szivárvány alatt dolgoztunk, elejétől a végéig. Olyan szép dolog a méhészkedés! (Ó, igen és kaptam még egy szúrást a gyűrűs ujjamba és egyet a fenekembe : (, így összesen hét lett a végeredmény.)

A nap végén Józsi segítségével előkészítettük a méheket az utazásra. Szellőzőt vágtunk a kaptárak hátoldalába, így szivaccsal tudtuk lezárni a kijárókat az utazás idejére. Gurtnikkal átfogtuk a kaptárakat, majd a kocsihoz cipeltük őket. Bakonyán ugyanoda, a szőlőtőkék közé kerültek, mint társaik annak idején. Holnapután jövök és megnézem őket!

Előkészületek

Holnap után kipörgetjük a mustárvirág mézét a keretekből, ezért Józsival ma meglátogattuk a méheket, hogy előkészítsük a munkát. Írtam már arról, hogy Józsi szöktetőket használ, így a pörgetéskor, már nincsenek is a méhek a mézes lépeken. Ez azért is szerencsés mert, amikor már nincs hordás, vagyis levirágzott egy nagy méh legelő, akkor sokkal nehezebb a méhekkel dolgozni. Nincsenek úgy elfoglalva a saját munkájukkal, vadabbak. De így van ez egy vihar esetén is, amit múltkor a saját bőrömön is megtapasztalhattam.
A mustár virága levirágzóban van, úgyhogy most sem lett volna könnyű dolgom, ha Józsi nem áll elő egy nagyon jó ötlettel. A szöktetéshez a négy kaptáram esetén, négy plusz fiókra van szükség, amibe szökhetnek a méhek és négy szöktetőre. Szöktetője Józsinak több is van és persze felajánlotta, hogy tud adni négyet nekem. A plusz négy fiók pedig úgy lett hirtelenjében, hogy pár hete Sanyi bácsi rábeszélt, hogy vegyem meg a maradék három Hunor kaptárát. Ezek viszont elég gyenge családok, így tudják nélkülözni a kaptárak második sorát, a felső fiókokat. Sanyi bácsinak volt még plusz egy kaptárja külön is. Így összeállt a négy fiók.
Viszont csak a kaptárakról leemelt három fiókba voltak keretek, így Józsival délután kellett készítenünk műlépes kereteket. Először Józsi összeszögelte a kereteket, aztán kifúrta, egy nagyon ügyes kézi fúróval a lyukakat, a keret aljára négyet és a tetejére négyet (pontosan a deszka közepére). Utána jöttem én, aki kivágtam a műlépet (méhviasz lapot), akkora méretre, hogy fél centi rés legyen csak a keret alján, és drótot fűztem a keretbe a nyolc lyukon keresztül. (milyen nehéz leírni ezt a műveletet...)
Józsi megfeszítette úgy a drótot, hogy pengetni tudta : ). Majd a bedrótozott keretre ráfektettük a méhviasz lapokat és a Ford akkumulátora  és egy csipeszes végű drót segítségével beolvasztottuk őket. A keret két oldalán feszülő dróthoz egy pillanatra hozzáérintettem a csipeszeket, ami vezetékkel az aksihoz volt csatlakoztatva és a méhviasz a drótszálra olvadt.



A műlépes kereteket, nem az üres fiókba pakolta Józsi, hanem elosztogatta a négy fiók között. Úgy rendezte el a fiókokat, hogy mindegyikben egymás után, felváltva jöjjenek a régi és új keretek. Ilyenkor én mindig Rodolfónak hívom. Olyan gyorsan és ügyesen dolgozik, hogy nehéz még felfogni is, hogy mit csinál : ).
Ezután csináltunk egy kis füstöt és felvittük a négy új fiókot és a négy szöktetőt a kaptáraimhoz. Józsi leemelte a jó nehéz fiókokat (a második sort), én pedig a helyére raktam a viszonylag üres fiókokat, tetejükre pedig a szöktetőt. Józsi ekkor visszatette a mézzel teli fiókokat a legfelső emeletre. Így tehát, most három emeletesek a kaptáraim, és köztük a világosnak látszó csík, a szöktető oldalléce:
1. Legfölül, a harmadik emeleten az a fiók van, ahova a méhecskék a mézet hordták, amiből pörgetni fogunk.
2. Ez után következik a szöktető, vagyis az a szerkezet, amin a méhek le tudnak menni a második emeletre, vissza viszont már nem tudnak mászni a harmadik emeletre. (márpedig a méh lemászik, hiszen alul van a kaptárkijáró és az anya...)
3. A második emeleten, azaz középen vannak a viszonylag üres keretek, ahova lemászhatnak a méhek, hogy ne az első emeleten zsúfolódjanak és persze, hogy legyen hova gyűjteniük ebben a pár napban is, amikor a szöktető fenn van.
4. A második és az első emelet között van az anyarács, amin nem tud feljönni az anya, így abban biztosak lehetünk, hogy az anya alul, a fészekben van.
5. Legalul a fészek található. Itt van az anya, a herék, itt történik a fiasítás. A legizgalmasabb hely!



Miután ilyen szép nagyra nőttek a kaptáraim, már csak annyi dolgom volt velük, hogy maradt egy kis rés a szöktetők alatt és sárral be kellett tapasztanom, nehogy rablás legyen, az üresen maradt harmadik emeletre bemásszanak a méhek és kirabolják a mézes lépeket. Alapos munkát végeztem...: )



Miután végeztünk nálam, Józsi kaptáraira is feltettük a szöktetőket. Remélem sikerül minden és szép napunk lesz csütörtökön a pörgetéskor!

Mustárvirág

Görcsönyben jártam a nagymamámnál és persze nem hagyhattam ki az alkalmat, hogy a bogárkákat is megnézzem. Olyan hihetetlen, hogy nincs egy hete, hogy kipörgettük az akácmézet, a fedelezéskor roncsoltuk, a pörgetéskor pedig kiürítettük a lépeket, most mégis tökéletes és méztől csillogó keretek fogadtak. Hihetetlen állat a méh!
Mustárt vetettek Görcsöny határába. A virága hasonlatos küllemre a repce virághoz, de egészen más, különös illata van. Nekem nagyon tetszik ez az illat és úgy látszik a méheknek is, mert szorgalmasan gyűjtögetik a nektárját.



Másnap

Így néz ki az, amikor a sáros dorkók mellett, 100 kg méz is van az előszobában...

Még előző este sütöttem egy kalácsot, arra csurgattuk rá a mézet. Nem túlzok, mind három gyerek négy szelet mézes kalácsot reggelizett. És a lelkesedés azóta sem hagyott alább : )!