Egy kicsi segítség

Július 16-án, szombaton, koradélután Kisörspusztára indultunk két hétre nyaralni. Józsi viszont ezen a napon pörgette ki a napraforgó mézet. Nagyon bántott volna a lelkiismeret, hogy egyáltalán nem tudok neki segíteni, ezért elhatároztam, hogy jó előre bepakolok, összekészítek mindent az utazásra, így a délelőtt pár órájában még ott lehetek a méheknél és besegíthetek. Ebben anyukám és Robi is támogattak, akik addig a gyerekekre vigyáztak és szintén az utazást készítették elő.
Józsinak rengeteg méze lett és nagyon szép érleltek voltak a lépek, ami viszont azt is jelenti, hogy nagyon sokat kellett fedelezni. A munkamegosztás az volt, hogy Józsi hordta be a fiókokat én pedig fedeleztem és pakoltam a pergető gépbe a kereteket. Józsi hozott egy nagyon érdekes szerkezetet, ami meggyorsította a fedelezést. Úgy nézett ki a masina, hogy egy gáz tűzhelyen egy kukta rotyogott, benne forró vízzel. A kukta tetején a szelep helyén egy flexibilis műanyag cső volt, ami csatlakozott egy kiszélesített és laposan elnyújtott "fagyiskanálféléhez". A "fagyiskanál" előtt a cső elágazott és egy üres műanyag demizsonban végződött a másik fele. Na ez megint nagyon kacifántos így leírva, de látva és használva is : )))! A lényeg, hogy a forró gőz és a kanál éles végei segítségével gyorsan és szépen le lehetett szedni a viaszt a lépekről.

A végére a fiúk is kijöttek Robival. Ambrus szedret szedett és azt eszegette a mézzel, Ágoston pedig csak gátlástalanul, egyszerűen nyalakodott.

Józsi halászlevet hozott, így ott ebédeltünk a kisházban. Nagyon szeretik a gyerekeink a halat, úgyhogy örömmel falták az ebédet. Jó volt így indulni nyaralni! Ez nagy figyelmesség volt Józsitól (megint)!

Napraforgó

Sándorfalván jártunk, meglátogattuk a legkedvesebb rokonainkat. Gyerekek nélkül, anyukámmal utaztunk, mert nem akartam őket egy ilyen hosszú úttal gyötörni, ebben a nagy melegben.
Nekünk viszont, a hőség ellenére nagyon szép utunk volt. Az országnak ezt a részét is elborítja most a napraforgó és én nem bírtam ellenállni, fényképeztem.



Pörgetés 4.

Délután kipörgettük a mézet a lépes keretekből. A szöktetőknek köszönhetően a bogarak szépen lementek a középső fiókba, csak néhány kitartó társuk sétált a mézes lépeken. Őket leráztuk, lefújtuk. Józsi lecipelte a nehéz felső fiókokat a házba. Örökké hálás leszek neki ezért. Ez az egy méhész feladat, amire én képtelen vagyok. Nem vagyok túl erős : (. Közben én leszedegettem a szöktetőket.

A világoskék fiókok, amiket a szöktetéshez használtunk műlépes keretekkel vannak tele, amiket Józsival az elmúlt hetekben gyártottunk. Ezekkel két napja találkoztak először a méhek, amikor a szöktetőket és a plusz fiókokat feltettük. Kíváncsi voltam, hogy a lapos műlépeket elkezdték- e már hizlalni a méhecskék és nagy meglepetésemre, bizony igen. Minden fiókban két hizlalt és nyolc új lép volt. A nyolcból három már szépen meg volt hizlalva. Szerintem ez hihetetlen nagy munka két nap alatt! Olyan ügyesek ezek a méhecskék!

A lépekben nagyon szép érlelt méz volt, ami azt is jelenti, hogy sokat kellett fedelezni, a lepecsételt sejteket egy hegyes villa segítségével felnyitni. Józsi azt mesélte, hogy az anyukája ebben hihetetlen gyors és ügyes volt. Remélem én is az leszek! Nagyon szeretem ezt (is) csinálni!

A pörgetéskor külön válogatta azokat a lépeket Józsi, amik frissen meghizlalt, "fiatal" lépek, mert ezeket csak nagyon finoman szabad pörgetni, nehogy kiszakítsa őket a gép. Sajnos azonban egy lép így is kiszakadt a régiek közül, mert annyira tele volt, hogy nem bírta a súlyt és a centrifugális erőt. A kiszakadt lépdarabokat kiszedtem a pörgető aljáról és haza hoztam lépes méznek, a méhek pedig egy új műlépes keretet fognak kapni helyette.

Hozzávetőlegesen 60 kg mézünk lett az 5  kaptárból. A méz szép, sűrű, látszik hogy jól megérlelték a méhek. Nem egyértelműen csak napraforgó van benne egy kevés vaddohány, édesharmat, szelídgesztenye és hárs is.

Pörgetés után mindig nagy élmény haza menni. Józsival sokat viccelődünk a kocsiban, miközben hátul megnyugtatóan ringatózik a sok liter méz, a család pedig izgatottan vár a kapu előtt. Még be sem jutunk a házba, már nyalakodnának : )! Mindenkinek mondom én, hogy nagyon szép az élet méhekkel!



Szöktetés

Kedden kipörgetjük a mézet a lépekből. Még javában virágzik a napraforgó, mégsem várhatunk tovább, mert nagyon tele vannak a lépek és nagyon meleg van: nincs helyük és levegőjük a méheknek. Józsival kiugrottunk feltenni a szöktetőket. Öt kaptárból tudom leszöktetni a méheket, ennyi üres fiók áll rendelkezésemre. A szétválasztott családtól úgysem érdemes elvenni mézet, keveset is gyűjtöttek és erősödniük is kell. Így egy kaptár marad csak, aminek nem jut fiók és szöktető, de lehetne mézet pörgetni belőle. Ezt majd Józsi fogja kipörgetni a hétvégén, amikor a saját kaptáraiból pörget mézet. Most először külön pörgetjük ki az ő és az én lépeimet.
Olyan szép magasak a kaptárak így szöktetőstül, a plusz fiókkal!



Mielőtt a szöktetőket feltettük volna, elmentünk napraforgó vadászatra. Felmértük a közeli táblákat, hogy melyik virágzott már ki és melyik áll még csak virágzás előtt. Szerintem jó hosszú napraforgó virágzás várható. Sok és sokféle tábla van a környéken.



Kánikula

Befejeztük a műlépek beolvasztását Ambrus segítségével és megnéztük, hogy mennyire mézesek a lépek kell-e mézet pörgetni a napokban. És bizony kell. Olyan nehéz egy-két keret, hogy komoly erő kellet a kiemelésükhöz : ))!
A méheknek is melegük volt ma. Fürtökben "lógtak" a kaptár elején vagy a kijárónál. A kaptárt hűtötték és ők maguk is hűsöltek.



Virágpor

Ambrust kedden megműtötték. Kivették az orr-manduláját, eltávolítottak egy ateromát a halántékáról és a fütyijén is "igazítottak" egy kicsit. A műtét előtt megkértem Józsit, hogy tegyük fel a virágpor gyűjtőt az egyik kaptárra, hogy a nagy fiúnk ezt a vitaminbombát csipegetve lábadozzon, gyógyulgasson. Egyébként nem vagyok híve annak, hogy elszedjük a virágport, hiszen ezt használják a méhek az utódok táplálására. Erről Józsi is így gondolkodik, de apukájától örökölt virágpor gyűjtőt és úgy gondolta ez most tényleg egy jó indok, hogy kipróbáljuk ezt a szerkezetet. A második kaptár kijárójára tettük fel a gyűjtőt.



Józsi leszedte a kijárónál levő kis deszkát, amire a méhek érkeznek a nektárral, virágporral, propolisszal megrakva és helyére szögelte fel a virágpor gyűjtőt. Ez egy olyan szerkezet, hogy a függőleges részén sűrűn lyukak vannak, amin a méhek bemászhatnak a kaptárba, de a lábukról leesik közben a virágpor, lévén a nyílás ahhoz nem elég széles, hogy az is beférjen. A virágpor egy szűrő szerű hosszúkás csőbe pottyan, innen lehet kiszedni. A méhek eleinte megzavarodtak és a gyűjtő tetejére szálltak, de aztán hamar rájöttek arra, hogy merre van a helyes út.

A műtét rendben ment, de Ambrus valóban nagyon legyengült. A virágpor gyűjtő nem egészen két napig volt felszerelve. Ezalatt a rövid idő alatt is rengeteget gyűjtöttek a méhek, Ambrus pedig örömmel csipegeti a finom csemegét. A sötét narancssárga napraforgó mag ízű, a citromsárga tök ízű, az okkersárgára nem bírok rájönni, hogy milyen ízű ; ).



A virágport gézhálóra tettem, hogy elpárologjon belőle a nedvesség. Vigyázni kell rá, mert szeretik a molyok, a legyek és a torkos felnőttek is : )).

Anya

Az elmúlt alkalommal szétválasztottuk azt a méhcsaládot, ahol az elmaradt anyarács miatt az anya a felső fiókba is fiasított. Az így keletkezett két családból az egyik viszont anyátlan maradt. Hangosan zúgtak, nem hordtak virágport és általában, alig volt mozgás a kaptár körül. Hamar hívogatni is kezdtem a baranyai anyanevelőket- Józsi tanácsára- hogy mihamarabb anyát vásárolhassak. A magyaregregyi Balogh család tudott legkorábbi alkalomra anyát ígérni. Így hétfő délután útra keltünk a gyerekekkel, hogy elhozzuk őket. Azért többet, mert Józsinak is van kettő anyátlan családja, így ő is kért kettőt.
Az anyákat egy kicsi fémhálós, fa dobozban kaptuk meg, ami egy elfordítható fa kockával volt bezárva. Az utazás alatt ez a fa kocka úgy volt fordítva, hogy kifele tömött volt, befele viszont T alakban lyukak voltak fúrva rá. A T alsó szárát jelentő lyukban cukorlepény volt, ami három napra elegendő élelmet jelentett az anyák és a 13 kísérő számára. A kocsiban a gyerekek nagy örömmel tartogatták a kis dobozkákat és figyelték a méheket. Az anya fehér színnel meg van jelölve. Az idei anyáknak ez a hivatalos, nemzetközi megjelölése.

Józsival rögtön ki is vittük az új "szerzeményeket" Görcsönybe, hogy hamar családba kerülhessenek. Kivettem két lépes keretet a fiók közepe tájáról, Józsi pedig a méhészkalap hálója alatt- hogy ki ne szökjön az anya- elfordította a fa kockát úgy, hogy a T vízszintes felső vonalának végén levő két lyuk most bejáratot és kijáratot képezett. Ebben a csőben is cukorlepény volt, amit most bentről is rágnak a méhek is kintről is, mindaddig, amíg ki nem szabadul az anya. Így közben ismerkednek is az új anya illatával a méhek.

Amikor beraktuk a kis dobozkát, eleinte csak egy két méhecske mászott rá, utána viszont tömegesen ellepték és rágták a cukorlepényt, hogy minél hamarabb kijusson az anya. Közben pedig leírhatatlan, hogy milyen boldog hangot adtak. Minden méh D hangon zúgott, de ez tényleg nem megfogalmazható. Kívánom mindenkinek, hogy halljon ilyent az életben : ))!