Mézes karácsonyi ajándékok

Karácsonyt megelőző hetekben sokfélét alkottunk a gyerekekkel. A legtöbb karácsonyi ajándékot mi magunk készítettük, ami megmentett minket attól, hogy a nagy bevásárló központokban töltsük a decembert. Körmöcskéztünk, hajtogattunk, ragasztottunk, horgoltam és persze készültek mézes finomságok és méhviasz gyertyák is.
Az óvónéniknek és dadusoknak gyertyát merítettek a fiúk és megtöltöttünk egy kicsi üveget csupa finomsággal, aszalt eperrel, meggyel, szilvával és mogyoróval, dióval, amikor tele lett az üveg áttetsző, halványsárga, nagyon finom akácmézet csurgattunk rá, annyit, hogy ellepje. A gyerekek nagyon szeretik ezt a csemegét, remélem az óvodában is szívesen fogadták.



Barátoknak és a család nagykorú tagjainak mézes pálinkát készítettem, Józsi megszokott receptje alapján. Sokszor kaptunk már tőle mézes pálinkát és ugyan azt az ízt szerettem volna én is megvalósítani. A pálinka a görcsönyi nénémtől való, vagyis a mi méhecskéinknek nagyon is köze van hozzá, hiszen ki más porozta volna meg a gyümölcsfákat, amik a pálinkának való gyümölcsöt termették, mint ők : )?

Hozzávalók  (1 literhez): -1 liter jó minőségű pálinka

                                         -4 fahéj rudacska

                                         -15db szegfűbors

                                         -15 db szegfűszeg

                                         -5 ek méz

A pálinkát egy nagyobb edénybe töltöttem, hozzácsurgattam a mézet, hozzáadtam a gézbe kötött fűszereket és kb. 60 fokig melegítettem a italt, hogy a méz elolvadjon és a fűszerek íze jól kioldódjon. A 60 fokot akkor éri el, amikor égeti már a nyelvet, de még kibírható. Olyan napot választottam a készítéshez, amikor tudtam, hogy másnap egy kicsit tovább alhatok ; ).

Három napig még hagytam, hogy leülepedjen az aljára a fűszerekből kioldódó barnás színű anyag, ami egyébként nem szép, de nagyon finom. (Józsi szerint ez, azt illeti meg, aki készíti a mézes pálinkát.)

Végül óvatosan csatos üvegekbe mertem az illatos itókát. Nagyon finom lett!





Télen a méhek

Nem lett volna jó, úgy karácsonyozni, hogy a méhekhez ki sem látogatunk. Józsi szólt, hogy megy ki hozzájuk, én pedig örömmel csatlakoztam. Különös, hogy a hó, milyen tisztává, átláthatóvá tette ezt a dús, vadregényes völgyet. Most az is jól látszik, hogy pontosan hogy helyezkednek el a kaptárak. Józsinak több mint ötven családja van a házikótól bal oldalra. Az én nyolc családom a ház mögött van jóval magasabban, a ház bal oldalán pedig közel harminc kaptára van szintén a "főméhésznek", Józsinak.

Végig nézegettük az én kaptáraimat, kívülről csak, természetesen. Olyan szokatlan érzés ez nekem még mindig. Tavasszal, nyáron, ősszel nagyon tudtam minden családom állapotát. Most meg csak állok és reménykedek, hogy minden rendben van odabent. Józsival megbeszéltük, hogy legközelebb hozunk fonendoszkópot és végig hallgatjuk őket.
Most már minden kijárónál méhviasz morzsák vannak, minden család fogyasztja a lepecsételt lépekből a mézet.

Józsi kaptárait is végigböngésztük persze. Egy kaptárt leszámítva itt is minden rendben lehet. A gyanús kaptár előtt elhullott bogarakat találtunk. Még akkor is jöttek ki méhek elpusztulni, mikor ott álltunk. Talán valami rágcsáló zavarhatta meg őket

 és elengedték egymást, megbomlott az egységük. Csak találgatni lehet ilyenkor télen. Mindenesetre jó itt lenni ilyenkor is és érezni ezeknek a kis lényeknek a közelségét!





Karácsonyi mézes sütik

Nálunk őrületes mennyiségű  "mézes" készül minden télen. Az egész család nagy rajongója a mézeskalácsnak. Idén legalább 4 kg lisztből készítettem, de karácsonyig csak a titkos dobozom által rejtett pár darab maradt meg. Évek óta anyósom receptje alapján készül a süti, mert így rögtön sütés után puha és az is marad. Dundik lesznek a kalácsok, de olyan beléjük harapni mint egy puszedliba. Nagyon finom! Szóval íme a recept.

Hozzávalók: -50 dkg liszt
                     -1,5 tk szódabikarbóna
                     -2+1 tojás
                     -35 dkg méz
                     -4 ek olaj
                     -3/4  csomag mézes fűszerkeverék

Elkészítése: 2 tojást a mézzel habosra kell keverni. A lisztet, szódabikarbónát, fűszereket, szintén össze kell keverni egy másik tálban, majd a kettőt összeönteni és az olajjal, egy kis vízzel sima tésztává gyúrni. Egy éjszakát a kamrában pihent, majd neki estünk a gyerekekkel, és aszalt gyümölcsökkel díszített csillagokat, fenyőket, angyalkákat...készítettünk belőle. A díszítés után megkentem a kalácsokat a maradék tojással és 175 fokon megsütöttem őket. (Kb. negyed óra alatt lettek készen.)

(Ez a titkos dobozom, de sajnos már ez is üres...: (

A másik idei kedvencet Móni barátnőm ötlete nyomán készítettem. Eredetileg Stahl Judit gyors édességes könyvéből való ez a mézes, zabos keksz recept. Annyit változtattunk rajta csupán, hogy minden keksz közepébe aszalt gyümölcsöt nyomtunk. Csinosabbak is így, meg nagyon jól megy a gyümölcs íze ehhez az illatos fahéjas finomsághoz. Borika volt a segítőm a keksz készítésben.

Hozzávalók:- 15 dkg zabpehely

                    -30 dkg finomliszt

                    -2 kk őrölt fahéj

                    -30 dkg barnacukor

                    -1 kk szódabikarbóna

                    -2 csipet só

                    -30 dkg vaj

                    -4 ek méz

                    -1 csomag vaníliás cukor

                    -6 ek tej

Elkészítése: Összekeverjük a zabpelyhet a liszttel, őrölt fahéjjal, cukorral, szódabikarbónával, sóval. Felolvasztjuk a vajat és hozzá merjük a mézet, majd összekeverjük fakanállal a lisztes-zabos keverékkel és a tejjel, hogy jó sűrű tésztát kapjunk. Diónyi gombócokat gyúrunk belőle és sütőpapíros tepsibe tesszük őket. Tenyerünkkel kb. 3 centis korongokká lapítjuk a golyókat. Fontos, hogy távol tegyük őket egymástól mert lapos kekszek lesznek és egymásba folyhatnak. 175 fokon 12 perc alatt megsülnek. Nem szabad kivenni őket a tepsiből, amíg ki nem hűlnek, mert addig még nagyon képlékenyek! Én négy adagban sütöttem meg ezt a mennyiséget.

Sütöttem mézes gyümölcskenyeret is. Ezt is minden évben megsütöm azóta, hogy egyszer réges- régen, karácsonykor, Bori barátnőm meglepett minket ezzel a finomsággal. Ez olyan süti, hogy 5 napot minimum kell vele várni, hogy igazán finom, puha, ízletes legyen. Szerintem nálunk még sosem maradt meg öt napig... ; )

Hozzávalók: -15dkg finomliszt

                     -15 dkg rétesliszt

                     -1 tk.szódabikarbóna

                     -1 tk mézeskalács fűszerkeverék

                     -2 ek barnacukor

                     -1 dl méz

                     -fél citrom leve és héja

                     -kb. két maroknyi kis darabokra vágott aszalt gyümölcs (eper, áfonya, mazsola...) és dió

                     -kevéske tej

Elkészítése: a tésztát ebben a sorrendben szoktam elkészíteni, ahogy a hozzávalókat leírtam. Tejet annyit teszek hozzá, hogy ne legyen túl híg a tészta, inkább vizes agyag masszához hasonlítson : ). Őzgerinc formában szoktam megsütni úgy, hogy kibélelem kivajazott sütőpapírral a formát. Előmelegített sütőben magas hőfokon (5-ös) öt percig, majd további 25-30 percig alacsony lángon (2-es) sütöm. Késpróbával ellenörzöm. Tiszta konyharuhába tekerve hagyom kihülni, majd öt, na jó, három nap múlva meg is eszem ; ). Mindig két rudat sütök minimum, hogy jusson a gyerekeknek is. (Ezzel a sütivel nagyon önző vagyok...)



Ambrusnap

Ambrusnak névnapja volt a héten.  Még nyáron, amikor együtt pakoltuk a kis házban, a méhészkedős felszereléseket elhatároztam, hogy kérek egy kis párosító kaptárt Józsitól. Ambrus szinte egész délelőtt ezeket rendezgette, rakosgatta és bevallom engem is lenyűgöznek a kicsi kaptárak. Régen arra használták őket, hogy kivettek egy anya bölcsőt és átrakták  ide néhány here, dolgozó és némi élelem társaságában. A fiatal anya miután kibújt a bölcsőből összeszokott a kis csapattal és bepárzott. Ez után egy teljesen új családot lehetett alapozni erre a kis közösségre és igazi nagy kaptárba kerülhettek.
Húztam, halasztottam, hogy kérjek egyet Józsitól, mert tudtam, hogy az ő szívéhez is közel állnak ezek a kis kaptárak, de ahogy a névnap közeledett rászántam magam és persze nagyon szívesen odaadta az egyiket.

Először így akartam hagyni, kopottan, öregesen. Végül azonban úgy döntöttem, hogy állag megóvás céljából lecsiszolom, lefestem. Azt hiszem jó döntés volt, mert így teljesen új életre kelt! Nemezeltem hozzá méhecskéket és egy virágos rétet is, hogy teljes legyen a kép. Az is nagyon jó, hogy a méhecskék szárnya abból a gyapjúból van, amit Bakonyáról hoztunk és itt, a kertben Kingával pucoltunk, tisztítottunk meg. Kártoltam is, így igazán tiszta, szép jól nemezelhető gyapjú lett.

Ambrus örült neki nagyon és Borika is, Ágoston is, mert több méhecskét készítettem, így mindenki "beszállhatott" a játékba. Elhatároztam, hogy januárban, februárban felújítom azokat is, amik ott várakoznak a méhészetben, hogy jövőre újra, "igazi" használatba kerülhessenek... Józsi egyet értett ; ).

 

 

Méhecskés nyomda

Hónapok óta töröm a fejem, hogyan tudnám sokszorosítani az Ambrus által rajzolt méhecskéket, hogy azok minden mézes üvegünkre rákerülhessenek. A nyomdakészítéi kísérleteim sikertelenek voltak, nem igazán adták vissza a gyerekrajz kedvességét. Végül úgy döntöttem, hogy digitalizáltatom a kedvenc bogaramat és pecsétet csináltatok belőle. Egyszeri beruházást megér, hiszen reméljük sok- sok mézes üveget fog díszíteni. Nagy meglepetésemre egyáltalán nem volt drága a pecsét és mindenkinek nagyon tetszik a családban. Az utolsó adag mézünk ma utazott Budapestre, már a szép új nyomdával díszítve.

Advent

Együtt készítettünk a gyerekekkel méhviasz gyertyás, méhviasz díszes adventi koszorút. A díszeket mézeskalács karácsonyi formák segítségével szaggattuk a keretkészítéskor maradt vékony műlép csíkokból. A gyertyákat pedig együtt merítettük. Sokszor merítettünk gyertyát az elmúlt napokban, mert a gyerekek sokat voltak itthon és ez mindig jó közös program.

A vasárnap délutánt kint töltöttük a méheknél. Fényképezni sajnos nem tudtunk, mert köd volt és szürkület. A gyerekek jót játszottak a frissen felszántott hepehupás földön. Terepjárók voltak és próbáltak végig szaladni a göröngyökön. Közben akkora ricsajt csaptak a seregélyek, hogy Robi győzte csodálni őket. Ide - oda repültek és úgy hangoskodtak, mintha az őserdőben lennénk.
A méhek rendben vannak, de én szinte rá sem merek nézni a kaptárakra, legszívesebben valahogy bekukucskálnék. Üveg ablakos kaptár, jövőre ; )?!





Fatolvajok, naspolya, késő ősz

Sajnos legutóbb, amikor a méheknél jártunk, azt tapasztaltuk, hogy közvetlenül a méhek mellett erdőírtást végeznek. Nagyon rossz a méheknek, hogy láncfűrésszel zümmögnek a kaptárak mellett télidőben. Józsi rögtön arra gondolt, hogy az erdőhöz legközelebb eső kaptárakat át kell tenni a ház másik oldalára, az erdőtől távolabb eső részre. A szintén sok kockázattal járó áthelyezés előtt azonban felhívta az erdő tulajdonosát akiről kiderült, hogy nem tud a fakivágásról, tolvajok garázdálkodnak az erdőben. Így eldöntöttük, hogy gyakrabban ellenőrizgetjük a telket, jobb az óvatosság...: (.Most Józsival ketten ugrottunk ki, bár a fiúk is nagyon szerettek volna jönni csipkebogyózni, naspolyázni, de a kocsink szerelőnél van, úgyhogy jövő hétig még várniuk kell a bogyó gyűjtéssel...
A méheket rendben találtuk, és a naspolyát is érettnek ítéltük, úgyhogy szedtünk egy nagy adaggal. Olyan hihetetlen, hogy pár nap múlva december, és mi még mindig bőségesen szüretelünk ezen a kis telken!

Anyukámmal és a gyerekekkel, úgy esszük a naspolyát, mint a függők, nem is lehet hozzánk beszélni közben : ). A méhek is nekiálltak már a téli lakmározásnak. A kaptárak előtt méhviasz morzsák vannak, ami azt jelenti, hogy már elkezdték felbontogatni a lepecsételt lépeket.