Húsvéti készülődés 1.

Az adventi készülődés óta kicsit elhanyagoltuk az illatos méhviasz készleteinket. Sok tervem van ezzel az értékes anyaggal, majd egyszer, ha egy kicsit több időm lesz... Most viszont elővettünk belőle egy kicsit a gyerekekkel, hogy Húsvét váró díszeket készítsünk. Olyan örömmel szaglászták, kapirgálták a viaszt, minta régi kedvencük került volna elő!
A díszek készítéséhez a mézeskalács formákat vettem elő. Sütőpapírra tettem őket, egy tepsibe. A viaszt megmelegítettem és a formákba csorgattam. Ambrus egy kis hurkapálcát tartott a formák felső részébe, hogy ott egy lyuk legyen, amivel a dísz felfűzhető lesz. A fényképeket az első adag készítésekor készítettem, így látszik, hogy a viasz kifolyt a forma alatt. A második adaghoz ezt a viaszt felhasználtuk, a formákat pedig jól lenyomtam két ujjammal a sütőpapírra, így a viasz nem folyt ki többé.

A díszeket, amikor kihűltek egyszerűen kipattintottuk a formákból és spárgára fűztük.

Az ötletet ezen a blogon találtam: www.wabisabiwanderings.blogspot.com.









Kertészkedés és bogarászás

Tavaly ősszel Józsi felszántatta a telke felső részén elterülő földet, azzal a szándékkal, hogy idén biokertet csinálunk egy részén, a másikra pedig mézelő virágok magját vetjük. Már egy hete tervezgetem papíron a kertet, ma pedig ténylegesen belevágtunk. Répát, hagymát, retket,  ültettünk. pár nap múlva fokhagymával, spenóttal, salátával folytatjuk. A facélia, a levendula és a mustár vagyis a mézelők, kicsit később május elején kerülnek majd a földbe.
Amíg Józsi a fehérrépát ültetgette én "lekéretőztem" egy kis méhészkedésre. Arra voltam kíváncsi, hogy állnak a méhek élelemmel és hogy alakul a fiasítás. A méhecskék éppen tájoltak. Ilyenkor, tapasztalatom szerint könnyebb velük dolgozni. Nem is csipkedtek meg nagyon, csak a végén kaptam egy két szúrást, amikor elfogyott a füstöm. Minden családnál azzal kezdtem, hogy kiemeltem a második keretet és a kaptár oldalának támasztva a földre tettem, így könnyebb a többit kiemelni, rakosgatni, "lapozgatni", ahogy Józsi mondja.

Az a meglepő idén, hogy nagyon sok a bogár. A fagyos napok és a hasmenés ellenére, minden családot nagyon erősnek érzek. Mézük is van még bőven. Tenyérnyi fedett lépek vannak még a kereteken, és a virágport is bőségesen hordják az utódok számára a kijáró méhek.
A harmadik képen jól látszik, hogy már jó pár hete fiasít az anya, mert a sejtek egy része már fedett, ezekből hamarosan kibújnak az idei fiatal méhek. A nyílt sejtekben pedig jól látszanak  a fehér, hernyó szerű lárvák, amik még híznak egy kicsit, hogy őket is lefedjék pár napra és átalakuljanak szép méhecskévé. amikor a leges legkisebb a pete, akkor egy fehér pálca, csík látszik a sejt alján.

Egy kis viaszt leszedtem a keretek tetejéről, mert az egyik család olyan magas "viasz kerítést" épített, hogy alig tudtam visszatenni a takaró fóliát. Egy méhecske nehezen vált meg az összegyűjtött vagyonától és sokáig sétálgatott rajta. Józsi kérdezte," mivel vacakolok már megint"? Azt feleltem, hogy modell méhecskét fényképezek : ).









Tavaszi gondoskodás

Szerencsére már nem a cickányok fogadtak, amikor  kinyitottam az első kaptárt! A tavaszi perizinezés miatt bontottuk ki a családokat. Együtt dolgoztunk Józsival. Az én családjaim esetében én bontottam a kaptárakat és a Perizint is én locsoltam a keretek közé, a méhekre.  (Vízzel hígítva, 25 millilitert családonként.) Józsi visszazárta a kaptárakat mögöttem. Az ő családjai esetében fordított volt a szereposztás : ). Szeretek így dolgozni, közben beszélgettünk és persze "főzünk", csak úgy gondolatban.

Józsi is talált a családjai között betegeket, hasmenéseseket. Az egyik kaptár nyitásakor rögtön észrevettük, a sötét, vöröses kaki foltokat, amik a betegségre utalnak, mégis a kaptár kijáróban szokatlanul nagy volt a nyüzsgés.

Józsi sok viaszdarabot is talált a kijáróban. Ez mind a kettő arra utal, hogy a beteg család elpusztult, a szomszédjai pedig kirabolják, viszik a megmaradt mézet. Ez nem is lenne gond, ha a betegséget nem vinnék így magukkal, a mézzel együtt. (Ennek a betegségnek egyébként az egyik oka a párás, vizes méz.)

Józsi lezárta a kaptárt, hogy ne tudjanak bemenni többé a "szomszédok", de úgy odaszoktak, hogy csak úgy koppantak a méhecskefejek a csukott ajtónak.

Az is oka lehet a hasmenéses betegségnek, hogy a rágcsálók elleni rács miatt nem tudták kihordani télen elpusztult társaikat a méhek. A tetemek felhalmozódtak a kaptár aljában, a kijárót is elzárva, így a méhek nem tudtak kijönni elegen, a melegebb napokon tisztulni. Most levettük a rácsokat és még múltkor kisöpörtük a fészkek aljáról az elpusztult állatokat. Szomorú látvány ez a sok elpusztult méhecske, de ez így természetes, télen ennyien pusztulnak el.

A méhek okosak, és amelyik kaptáron találtak hátul rést, ott használták azt közlekedésre, az eltömődött kijáró helyett. Most, hogy lekerültek a rácsok és megszűnt ez a gond, ez a  néhány család nehezen állt vissza a kijáró használatra, a megszokott résen át közlekednek.

A hasmenés gyógyítására a Nonoszt, atka elleni védekezésre pedig a Méhpatika készítményét kevertük össze vízzel és mézzel. Ezt csak a beteg családok kapják. Úgy látom nálam megszűnt a betegség, de biztos, ami biztos az én két gyengélkedő családomat is megitattuk.

Gyönyörű napos időben dolgoztunk, de bogarászni sajnos nem volt idő, úgyhogy elhatároztam, ha tudok két nap múlva újra jövök és átnézem a családokat, hogy állnak elemózsiával, van- e nekik még téliről, és hogy mennyire előre haladott a fiasítás. Ma nagy hordásban voltak. Ha nem látnám a kopasz fákat, azt gondolnám itt a nyár, akkora nyüzsgést csaptak a méhek!

Felderítő túra



Olyan nehéz, hosszú hetünk volt és én egész délelőtt, meg főzés közben, meg amíg a gyerekek aludtak délután, arra gondoltam, hogy úgy szeretnék egy kicsit a méhek közelében lenni! Robi azt mondta, hogy akkor menjünk ki és derítsük fel a környéket. Most még jól átlátható, átjárható a terep így végig tudunk haladni a patak mentén, és meg tudjuk keresni azt a kis tavacskát is, ami nagynénémék és Sanyi bácsi elmondása szerint itt van valahol az erdőben. Előkészítettem a bélelt gumicsizmákat, egy kis ropit uzsonnára és egy pár papírhajót a vizezős programhoz és elindultunk.
A kaptárakat már nem érte a délutáni napsütés, így a méhek csendben voltak. Csak néhány dermedt, virágporral megpakolt méhecskét találtam a fűben. Ez mindig olyan megható látvány! Próbáltam őket visszarakni a kaptárba, de a rács miatt nehéz. A rácsnak addig kell fenn lennie, amíg hideg van és a méhek össze vannak kapaszkodva, hiszen így védtelenek a rágcsálókkal szemben!

Lesétáltunk a patakhoz a gyerekekkel. A patak párhuzamosan a kaptárakkal, azoktól kb 15 méterre csordogál. Meleg időben ide járnak inni a méhecskék. Megkezdődött a papírcsonakok vízre bocsátása. A sodrással haladó kis csónakokat, ha elakadtak a gyerekek segítették hosszú botokkal, így egész messze eljutottak a hajócskák. (Az éger termését ültettük bele kapitánynak : ).

A patak mentén haladva észre vettünk egy villám sújtotta fát, ami ívesen hajlott vissza a földre, mint egy alagút. Átkeltünk a patakon és le is táboroztunk famászásra, tapló gomba gyűjtésre.

És persze ezek a száraz könnyű gombák lettek az új hajók! Nagyon élvezték a gyerekek! Voltam már a héten velük kirándulni, sajnos dermesztő hidegben, ami rányomta bélyegét a túrára, de ez most egészen más, igazi, kora tavaszi kiszabadulás volt mindenki számára. Ja és a kis tavat is megtaláltuk a végén!









Szakirodalom

Próbáltam utol érni magam szakirodalom terén is a hideg hónapokban, de bevallom, nem sikerült úgy, ahogy azt előtte elképzeltem. Olvasgattam sokat, de nem eleget.
Józsitól kaptam kölcsön a méhészek bibliájaként is emlegetett, Örösi Pál Zoltán könyvet és nagy kedvencem lett! (Robi lefénymásolta nekem, hogy alá tudjam huzogatni a lényeget.) Egyszerűen minden benne van, pont a megfelelő mennyiségben! Sokan elavultnak tartják egy- két témában a könyvet, én viszont jónak gondolom és nagyon el tudok merülni benne.
Zsófi húgom kivette nekem a gödöllői könyvtárból a Bioméhészet című könyvet  (dr. Szalay László). A bioméhészet törvényi előírásaival sok tekintetben nem értek egyet, de a könyvet és a bio törekvéseket a méhészetben nagyon fontosnak találom, és a könyv lebilincselő olvasmány.
A Bioméhészethez hasonlóan a Méhészek könyvét (Franz Lampeitl) is a Mezőgazda kiadó adta ki. Kertészeti témában is több a kiadó által kiadott könyvet lapozgatok és nagyon hitelesnek találom ezeket a munkákat! Az említett könyvbe, még bele lapozni sem tudtam, pedig tavaly nyáron kaptam Kisörsön egy üveg mézért cserébe : ).



Szintén Józsitól kaptam kölcsön a havonta megjelenő Méhészet folyóirat sok-sok több évre visszamenő számát. Szeretem ezt is, bár kicsit úgy vagyok vele, mint amikor a Kismama újságokat olvasgattam a gyerekeink születésekor. A sok szubjektív és ettől néha egymásnak ellent is mondó vélemény miatt, elbizonytalanodik az olvasó, hogy lehet ezt egyáltalán jól csinálni?! Persze nem véletlen a hasonlóság, mert gyermeket nevelni és méhekkel törődni, hasonló, sok egyéni döntésen alapuló folyamat és csak a jövőben kapunk majd visszaigazolást döntéseink helyességéről. Azért persze falom az újság cikkeit és bejelölgetem a számomra legfontosabb témákról szóló cikkeket.



Amikor ezt a bejegyzést elkezdtem írni feltornyoztam egy helyre a könyveket, hogy pontosan írjam majd le a szerzők nevét, a könyvek címét. Ágoston erre megjelent  (Marék Veronika) Kippkopp a fűben című remek "szakirodalommal", hogy abban is van méhecske, tegyük a stóc tetejére azt is!  : ) Erre eszembe jutott, hogy szedjük össze a méhecskés könyveiket, és az legyen a napi olvasmány. Először a Telhetetlen méhecskére gondoltam, de az csak diafilmen van meg nekünk. Aztán eszembe jutott Szabó Magda: Hol lakik? című vers gyűjteménye, ami nagy kedvence a gyerekeinknek! Szalma Edit bájos méhecske rajzaival, kedves vers van benne a méhekről. Van egy számolni tanító olasz könyvünk, amiben a 10-es számnál, tíz méhecskét lehet számolni. A versikét hozzá mindig olaszul olvassuk, amin persze jókat rötyögnek a gyerekek :))!
És végül A böngészős mesekönyvekben is mindig megtaláljuk a szorgalmas kis háziállatainkat, különösen persze a Tavaszi böngészőben (Rotraut Susanne Berner).



Ébredezés

Ma újra melegen sütött a nap, így nem lehetett itthon maradni, látni kellett a méhecskéket, hogyan ünneplik a tavaszt! A természet lassan ébredezik, de a méhek tudják, hogy már kora tavasszal is várja őket vitamindús virágpor, a fűz és a mogyoró barka virágain. Hihetetlen szorgalommal gyűjtögetnek, lábacskáik tele vannak sárga virágporral!

(Még a fény is sejt alakban csillan a kaptáron : ))) - 3. kép.)
A kaptárak előtt nagyon nagy volt a nyüzsgés és az itató is tele volt a szomjas méhekkel.

Azért egy kicsit dolgoztam is, nem csak gyönyörködtem! Végig néztem az összes családot. A hasmenéses, beteg család valamint a legerősebb család nem hordta le a lepényt. A többi igen. Ez nem meglepő, hiszen a beteg méhecske elsődlegesen tisztulni akar, nem jóízűt falatozni, a nagyon erős család pedig olyan nagy hordásban van, hogy nem törődik azzal, amit tőlünk kapott, jobb a friss tavaszi! Azért a lepény felét mindegyik család lehordta, ami jó, hiszen az atka és a hasmenés elleni készítmények is bele vannak keverve.

A két beteg családot kipucoltam. A keret felső lécéről a kaptárvas segítségével lekaparásztam a kakit, és a nagyon csúnyán összepiszkított lépeket Józsi javaslatára tiszta, új lépekre cseréltem. A hasmenés ellenére is szépek erősek ezek a családok is, és ahogy annak lennie kell, már a fiasítás is megkezdődött! (Az első képen a sötét pirosas folt a méhek hasmenéses kakija. A második képen már lepucoltam és az új keret kerül be  a kaptárba.)

Ez már olyan igazi méhészkedős nap volt, amiről egész télen álmodoztam. Nagyon elfáradtam a friss levegőn és azt hiszem teljesen meggyógyultam : )!