Pitypang őrület

Szerintem minden kisgyermekes családban április a pitypangról szól. A kisgyerekek csokorba szedik (vagy cicust díszítenek vele :), ha sárga, elfújják, ha bóbita, láncot fűznek a szárából, mi pedig elhatároztuk, hogy ezt is megesszük.
A fiúkkal szedtünk több kosárra valót a kertben, majd a méhészetben is.

A konyhában először pitypang szirupot készítettem. Erről leírást tavaly tavasszal itt találtam: www.levaitanya.blog.hu . Már akkor elhatároztam, hogy elkészítem, de egy teljes évet kellett várnom, mert addigra levirágzott a gyermekláncfű.
Hozzávalók: -két jó nagy marék pitypang virág
                     -1 liter víz
                     -1 kg nádmelasz/cukor
                     -1 citrom
 A virágokról leszedtem a zöld részt, így olyan lett mintha sáfrány lenne a tányéromon, csak sárga változatban. A szirmokat felfőztem egy liter vízzel. Amikor egyet forrt lezártam a lángot és az edényt a kamrába tettem lefedve 24 órára. Ekkor a lé zöld színű és nem túl kellemes szagú volt. Amikor kihűlt, akkor már finom nektár illat áradt belőle.
Egy nap múlva leszűrtem a főzetet és jól kinyomkodtam a szirmokat, majd a nádcukorral és a felkarikázott citrommal újrafőztem a pitypanglevet. Ekkor aranybarna színű, kellemes ízű és illatú lett a szirup. Kisebb üvegekbe mertem és egy pillanatra fedőstül a feje tetejére fordítottam. Nem tudom, hogy erre szükség van-e de biztos, ami biztos. Nyári limonádéba szerintem fenséges lesz. Semmihez nem hasonítható, selymes íze van!

Mézes sütemény is készült a szirmokból Ágoston szülinapjára és épp, hogy megtudtam kóstolni, olyan hamar tűnt el a tányérból, úgyhogy ez is sikert aratott. Nagyon érdekes volt az állaga ennek is!

Hozzávalók: -2 tojás
                     -fél bögre méz
                     -fél bögre olvasztott vaj vagy olaj
                     -1 zacskó vaníliás cukor
                     -fél bögre pitypang szirom
                     -egy bögre liszt
                     -egy bögre zabpehely

Most is azzal kezdtem, hogy a virágokat megfosztottam a zöld résztől. Majd külön tálban összekevertem a nedves és a száraz hozzávalókat. A kettőt összeöntöttem, és halmocskákat készítettem belőle a sütőpapírral bélelt tepsibe. Két menetben sütöttem meg 4-es fokozaton.

A méhészetben is csupa sárga minden. A méhecskék inkább a még sárgább repcét választják, de azért a pitypangon is szívesen elidőznek, ők is szeretik a nektárját!

"Zöld mezőben sárga pötty,

pitypang nőtt a fű között.

Kék mezőben sárga láng,

égből süt a nap reánk.

Egyre jobban tűz a nap,

réten pitypang áradat.

Nincsen már se zöld, se kék,

sárga lett a föld s az ég."

(Gryllus Vilmos)                                               

Emeletes kaptárak, újra :))

Korán reggel kimentünk Józsival, hogy feltegyük a fiókokat a fészkekre, mert gyönyörűen virágzik a repce. A fészkekben egyébként is kezd teltház lenni a fiasítás, a virágpor és a méz miatt, így kezdődhet a gyűjtögetés az első emeletre, vagyis a fiókba, ahonnan később kipörgetjük a mézet.
Persze csak, ha az időjárás is úgy akarja, mert ezekben a borongós napokban a méhek is csendesebbek és a nektár képződés sem olyan jó a virágban. Na, de lesznek még szebb napok is, nem aggódom én.
A fiókokat viszont csak délben tudtuk feltenni, mert olyan hűvös volt, hogy nem mertük kibontani a méheket. Délben is csak félmunkát tudtunk végezni, ami azt jelenti, hogy a takarófóliát rajta hagytuk a fészken és így tettük fel a fiókot. Az anyarács az, ami így elmaradt. Ez akadályozná meg azt, hogy az anya, abba a fiókba fiasítson, amiből pörgetni fogunk. Azért csináltuk így mégis, mert a hidegben nem tudtuk volna leszedni a keretek tetejéről a dermedt méhviaszt, így a rácsot sem tudtuk volna egyenletesen a keretekre fektetni, illetve a fólia továbbra is véd a hidegtől.
Így alakult. Remélem hamar kitudok jönni újra és az anyarács is felkerülhet, hiszen a fólia a dolgozóknak csak kicsi helyet enged arra, hogy a felső fiókba jussanak, ugyanakkor ez a kis hely épp elég arra, hogy az anya feltévedjen : (. (A sarkát tűrtem fel egy kis részen.)

A munka után megint szüreteltünk, most zsenge csalánt, amiből csalános-tönkölybúzás szélesmetélt és csalános gnocchi készült a héten és persze a kis csibék is kaptak belőle : ).



Születés és halál

Az elmúlt hetekben sajnos nem tudtam kijönni a méhekhez, családi gondok, nehézségek miatt. Húsvét hétfőn viszont eljöttünk a faluba locsolkodni, nagynénémékhez és előtte egy gyors szemlére kiszaladtunk a kaptárakhoz. Útba ejtettük Józsiékat is, mert új lakat kulcsot kaptam tőle a régi, (lefűrészelt : ( helyett. Azt is elmondta, hogy szerinte az a családom, amelyiknél a cickányok vendégeskedtek télen, az utolsókat rúgja, és hogy nézzem meg, és zárjam be, ha elpusztultak, nehogy kirabolják a többiek. (Ilyen esetben a többi méh bemegy és kihordja a mézet a lépekből.)
Nagyon elkeseredtem és egészen addig, amíg oda nem értünk próbáltam megemészteni a hallottakat. Tudom, hogy ez minden méhésszel előfordul, (Józsi például 11 kaptárat zárt be idén), mégis nagyon bántott a gondolat, hogy a gondoskodásom hiánya is vezethetett ide...
Ambrussal megnéztük a beteg családot. Valóban csak egy kereten voltak méhek, mégis felébredt bennem a remény, mert az anya még élt. Arra gondoltam, a "szomszédoktól" elvett fias keretekkel megerősítem őket. Ezt viszont nem lehet kutyafuttában csinálni, így eldöntöttük, hogy Robi kivesz egy nap szabadságot és másnap kijövök Józsival.
Így is lett, eljöhettem végre egy teljes napra méhészkedni! A családot viszont nem tudtuk megmenteni. Olyan szomorú látvány volt, hogy az egyik kereten kuporogtak, fagyoskodtak a méhek, akik túl kevesen voltak ahhoz, hogy fűteni tudják egymást. A lép sejtjeiben volt fiasítás, sőt napos pete, ami azt jelzi, hogy az anya még pár órája élt, amikor azonban kaptárt bontottunk, már nem találtuk sehol. Pár órán múlt, hogy elpusztult szegény. Irtó szomorúak lettünk! A fias keretet a pár túlélő bogárkával betettük egy másik családhoz, a kaptárt kitakarítottuk és lezártuk.

Kicsit szorongva álltam neki végig bogarászni a többi családot féltem, hogy többnél is rossz látvány fogad, de nem. Olyan szép mindegyik család! Mindenhol beindult a fiasítás és az anyák szép lassan, nyugodtan sétálgatnak a lépeken, melyeknek sejtjeiben a méz helyett zömében már kicsi utódok vannak. A kaptárszolgálatos dolgozók az utódokat gondozzák nagyon serényen, a kijáró méhek pedig hordják a virágport a gyümölcsfákról a méhlárvák táplálására. Az élet zajlik mindegyikben, nagy megkönnyebbülésemre : )).

Az első képen jól látszik az anya, a második olyan, mint egy mosolygó fej ( a száj a fedett fiasítás) : )). A legbeszédesebb az utolsó kép. Ezen látszik a nyílt és a fedett fiasítás is, sőt a virág por is, amit közvetlenül mellette raktároznak. Eleinte nyitva van a sejt (nyílt fias), így növekszik az utód. Amikor már olyan nagy, hogy kitölti a sejtet lezárják a dolgozók (fedett fias) és megtörténik az átalakulás, a lárvából méhecske lesz. A képen látszik, hogy kikandikálnak a lárvák. Ezeket bizonyosan még aznap lezárták. Ami a legszebb, hogy nagyon sok méhecske születését láttam a vizsgálódás közben! Nagyon nagy élmény volt!
A méhecske kirágja a sejtet lezáró burkot, és kipréseli magát az így keletkezett résen. Kicsit olyan, mint amikor a kiscsibe bújik ki a tojásból. ( A képeket érdemes felnagyítva nézni, úgy jobban látszanak az események!)

Most minden család állapotát pontosan tudom és ez nagyon megnyugtató érzés!
Csináltunk egy kis tavaszi nagytakarítást is: kipucoltuk a méhek itatóját, és új műlépes kereteket készítettünk, hiszen az elvesztett családot pótolni kell!
Józsi, még múltkor beolvasztotta a kakis lépeket. Most letisztogattam a fa keretet és újra drótoztam őket. Józsi pedig megfeszítette a húrokat és ráolvasztotta a lépet. Az utolsó keretet én csináltam, csak hogy tudjam, hogy ez is megy még ; ). Józsi szerint nem szólt olyan szépen, mint az övéi. Biztosan így is volt ; )).

Végül is nyugodt szívvel indultam haza. Itt a tavasz, minden csupa virág és hét családom áttelelt és él!
Virágzik a repce, szombaton már feltesszük a fiókokat és kezdődik az idei évad!

Virágot uzsonnára

Kint jártunk a méhészetben, most nem elsődlegesen a méhek miatt, hanem a kertet szerettük volna meglocsolni és elültetni- egy kicsit megkésve- a fokhagymát. A völgyet elöntötték a virágok. A fűzfák csúcsa aranylik, a virágporos barkáktól és a méhek hordják is szorgalmasan ezt a koratavaszi csemegét. A fák tövében pedig az odvas keltike virít. Ezt is látogatják a bogaraink. (Borika azon volt, hogy az összeset megszagolja, hiszen elképzelhető, hogy nem mindegyiknek ugyanolyan az illata...: )))

Tavaly a kemény fagyok beköszöntéig mindenféle finomsággal ellátott minket ez a kis birtok: ettünk naspolyát, csipkebogyót, kökényt, vadmálnát, almát, körtét... Azt gondoltam magamban, hogy így lesz ez tavasszal is, sőt az is eszembe jutott, hogy amikor a méhek jól laknak a természetből, akkor már mi is csipegethetünk (a lakmározás még odébb van...). Nem volt igazam, a méhek, jó két héttel megelőztek minket. Most viszont, már virágzik az ibolya, aminek nagyon ízletes a virága, úgyhogy végre mi is elkezdtük a tavaszi legelést!

A méhészetben aszalt gyümölcsökkel ettük a virágot, itthon pedig sütemény dísze lett. Már régóta nem sütöttem mézzel semmit, mert fogytán a mézünk és spórolnom kellett. Józsi azonban hozott egy kannával, amit a méheknek tett el visszatáplálásra. A méheknek maradt bőven tartalékuk és már hordják a friss port és nektárt, úgyhogy a kanna miénk lett, felhasználásra, értékesítésre... Egész nap körülötte sündörgünk, igazi, váratlan csoda ez most a háztartásban : ). 

 

Így, készülhetett újra mézes finomság a konyhában. Linzer tésztát készítettem a sűrű napraforgó mézből és számomra is meglepő módon ugyan olyan jól sikerült, mintha cukrot használtam volna. Nem égett meg és nem lett kemény a végeredmény, úgyhogy mindenkit bátorítani tudok, a linzer tészta működik mézzel!!!

Hozzávalók: -1, 1/4 csésze liszt

                     -5 dkg vaj

                     -5dkg méz

                     -1 tk vaníliás cukor vagy egy kis igazi vanília

                     -1 tojás fehérje (a kenéshez)

                     -2 marék ibolya virág a díszítéshez

A hozzávalókat összegyúrjuk. Ha nem áll össze a tészta, akkor egy két evőkanál hideg vizet is tehetünk hozzá, (én tettem).

A tésztát egy órára a hűtőbe tesszük. Addig az ibolya virágokat lepréseljük.

A sütőt 180 fokra előmelegítjük (4-es) és a kiszaggatott linzereket félkészre sütjük (kb 15 perc). ekkor kivesszük őket, rárakosgatjuk a virágokat, megkenjük tojásfehérjével,meghintjük egy csipetnyi kristálycukorral és készre sütjük. Sajnos csak egy fél marék ibolyánk maradt (Ambrus felfalta csak úgy, nyersen a többit), úgyhogy nem lettek olyan mutatósak a sütik, de a hétvégén elkészítjük még egyszer a linzereket, bőségesebb virágdísszel!