Nagyon sokat tépelődtem, hogy mi legyen ezzel a mézzel, ami ott csillog a lépekben, a méztérben. Végülis Józsival úgy döntöttünk kipörgetjük, mert félő, hogy megromlik a nyirkos, hideg présházban vagy a rágcsálok tesznek benne kárt. Így kora reggel kimentünk a méhészetbe és kaptárt bontottunk, kivettük a mézes kereteket és lehordtuk őket a házba. Aztán újra tanakodtunk, mert lényegesen kevesebbnek tűnt a méz, mint egy hete. A méhek szépen lehordták a fészekbe. Arra gondoltunk, hogy talán ezt is lehordanák, ha a fészek fölé, és a szellőző nyílás háromszöge fölé tennénk. Így tettünk. Visszavittük a mézes lépeket és átrendeztük a kaptárakat. A felső fiókokat levettük. Most minden kaptár újra két szintes. Alul a fészek van, felül pedig a kicsit mézes keretek, amikből a méz jelentős része remélhetőleg levándorol ebben a pár meleg napban.
Már jó két hete felfedeztük, hogy Józsinak ellopták két kaptárát. Nem is akartam erről írni, mert olyan szomorú história. Józsi viszont úgy döntött felveszi a kesztyűt : ) és kitesz egy mozgás érzékelős térfigyelő kamerát. Emiatt felmentem a padlásra megnézni, hogy mi látszik az ablakból a fényképezőmön keresztül és kivel találkoztam ?...Rezsővel, a kis pelével, akit egyébként én Kleofásnak hívok magamban, de a Rezső nevet a "főnök" adta, vele meg nem vitatkozom : )! Olyan helyes volt és olyan sokáig figyeltük egymást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése