Dió

Klári néném felhívott telefonon, hogy nagymamám egykor legkedvesebb babáját összekészítette Borinak és, ha van egy kis időnk, ugorjunk ki érte. Ha családdal megyünk ki a méhekhez, akkor mindig meglátogatjuk nénéméket, ha pedig nénémékhez megyünk, nem hagyjuk ki sosem a méheket. Így volt ez most is. Először beszaladtunk Zsuzsi babáért, Borika kimondhatatlan nagy örömére. Utána pedig tovább indultunk a méhészetbe. Klári nénje és a lánya kis Klári minden este nagy sétát tesznek a környéken. Felajánlottam nekik, hogy ez alkalommal a méhészet fele jöjjenek. Mire utol értek minket, a gyerekek felfedezték, hogy a diófák roskadoznak a diótól a méhészetben. Így egy közös nagy családi diószedést tartottunk. Mi felnőttek ráztuk és vertük az ágakat, a gyerekek meg örömmel kapkodták. A végén pedig, nagyon ránk sötétedett...