Tavasszal írtam arról, hogy füstölővel, kaptárvassal és kalappal kezdtem méhészéletem. Azóta tovább bővült a felszerelésem legnagyobb örömömre, mert szép szakmának szépek az eszközei is!
Először is anyukám segítségével lett egy új kalapom, mert a bolti drága kalapot nem lehetett alul rendesen összehúzni, alárepültek a méhek és a kalapba zárva hadakoztam velük. Ez gyenge pontom, mert azért mégis csak lány vagyok és az arcomat féltem a szúrástól, feldagadástól. Most olyan kalapom van, amit be lehet tűrni a pólóba, (a nyakam mellett). Ágoston viseli a képen. A méhészkalap remek játék, mint ahogy a présház óriási, szépséges kulcsa is : )).
Amikor Józsival műlépes kereteket készítettünk kaptam tőle egy régi masinát, ami a keret léceibe lyukat tud fúrni kézi erővel. ( A lyukakon a drótot kell átvezetni, amire a műlépet ráolvasszuk.) Szintén ekkor kaptam azt a derelyevágóra hasonlító szerszámot is, amit ha felforrósítunk és végig gurítunk a drótra fektetett lépen, a lép a drótra olvad. Ez a kettő az én nagy kedvencem!
A fedelező villát Robitól, Józsitól és Marikától kaptam születésnapomra. Ez úgy esett, hogy Robi kórházban volt szülinapom napján, így megkérte Józsit, hogy vegye meg, aki viszont egész nap dolgozik, így megkérte Marikát, hogy segítsen ebben. Ez úton is köszönöm neki és persze mindenkinek. Nagyon vágytam egy ilyenre, hiszen ugyan úgy alapfelszerelés, mint a vas vagy a füstölő. Enélkül nem lehetne felnyitni a fedelezett lépeket!
Robi legutóbb az Amfora boltban járt, hogy vegyen félkilós mézes üvegeket és szép méhecskés fedőket, amikor ajánlottak neki egy tölcsért, amivel sokkal könnyebben megy a méz átmerése, nem maszatolódik az üveg oldala. Legutóbb már ezzel dolgoztam és nagyon bevált! (És ez is kitűnő gyerekjáték : )).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése