Az igazi

Hónapokon át panaszkodtam és mentegetőztem, hogy minden kaptárvas széles, férfi kézbe való és, hogy ezért hagyok a kaptárak között, a fűben, a kaptárban és egyéb extrém helyeken minimum hármat minden méhészkedés alkalmával. Amikor Bakonyán voltak a méheim, a házigazda Balázs kezében láttam szép vékony vasat. Ki is próbáltam és nagyon tetszett. Mondogattam is, "ha nekem is ilyenem lenne nem veszteném el soha". Mikor legutóbb Józsival egyeztettünk telefonon, hogy mikor megyünk legközelebb a méhekhez, megemlítette, hogy abban az utcában dolgozik, ahol kislány koromban laktunk és hogy egy összetoldozott- foldozott kerítést bont éppen, amiben van egy szép vékony vas és ha gondolom ellopja nekem ; ). Nem mondtam rá semmit, mert hát nem bíztathatom lopásra a méhész társamat : )), de titokban nagyon reménykedtem. A névnapomon mentünk ki viaszt olvasztani a méhészetbe és "volt valami nekem" a kesztyűtartóban. Józsi elkérte a több, mint száz éves kovácsolt vas kaptárvasat. Olyan csodaszép, hogy el sem hiszem! Kecses, vékony és igazi anyagból van! Használat közben még nem tudtam lefényképezni, mert itthon hagytam a fotógépet véletlenül, de itthon készítettem róla egy képet. Én nem tudok úgy elmenni mellette, hogy a kezembe ne vegyem egy kicsit! Köszönöm szépen ezt a váratlan ajándékot!