Gyökerek

Józsi gyerekkorában Erdőfűn élt szüleivel és három testvérével. A méhek is itt voltak ősztől tavaszig. Nyáron apukája  vándorolt velük, mert az  ártéri erdőben nem volt akác. Szolidágó viszont nagyon sok, arról pörgettek és pörgetnek a legtöbbet a faluban. Józsitól  kaptam néhány régi, Erdőfűn készűlt képet apukájáról és a méhekről.

Az első két kép a tölgyerdő szélén készült és látszik a sok szolidágó a kaptárak körül, a hamadik kép pedig az otthonuk előtt. A második képen az is látszik, hogy Imre bácsinak nagyon hasonló kaptárvasa volt mint nekem, csak kicsit rövidebb és szélesebb, férfiasabb. Józsi mondta, hogy valóban olyan volt a vasa, mert Erdőfűn kovácsműhely is volt és ott készült a szerszám.
A  következő képen a kamasz Józsi szerepel (középen), amint az erdőfűi cimborákkal Szabad Európát hallgatnak : ).

Mióta ismerjük Erdőfűt sokat járunk le kirándulni, biciklizni. Erdőfű olyan mint egy mese. Megyünk kocsival az unalmas lapos vidéken, jellegtelen falvakon keresztül, aztán egyszer csak elkezdődik a vadregényes, gyönyörű erdő, a sok víz és végül a falu, ami majdnem olyan, mint 60 vagy 100 évvel ezelőtt: meseszép!
Legutóbb fényképeztem néhány méhészetet is, ami ugyan úgy, mint régen szolidágó erdőből kandikál ki. Most már akácos is van, Józsival együtt a kis akácok is megnőttek és nagyon jól mézelnek.