Szántás

Józsi méhei egy patakvölgy lankás oldalában vannak. Az ő kaptárai legalul, az út mellett sorakoznak, az enyémek jó pár méterrel fölötte, aztán megint pár méter és a völgy véget ér, lapos szántó terül el legfölül. Itt szedjük a kökényt, a diót, a birsalmát. Ide mindig tovább süt a nap, mint a völgybe, Nyugati fekvésű, viszonylag jó minőségű föld. Józsi elhatározta, hogy jövőre konyhakertet szeretne ide és valami mézelő növényt is akár: facéliát, levendulát...
Engem kért meg, hogy kérdezzem meg nénéméket, tudnak e jó traktorost, aki felszántaná. Mondott is egy két telefonszámot a néném, de meghívott minket szombat délelőtti sütizésre és úgy egyeztünk meg, hogy akkor még beszélünk róla. Szombat délelőtt, mielőtt elértük volna a falut, megálltunk tankolni. Mellettünk tankolta piros traktorát egy traktoros is. Megkérdeztem vállal e szántást a környéken, azt mondta persze. Lediktálta a nevét és a telefonszámát (amiből tudtam, hogy őt is említette Klári nénje), majd kijelentette, hogy indulhatunk is a földre, felszántja most. Én gyorsan felhívtam Józsit, aki épp a méheknél volt és nagyon örült, azt mondta vigyük máris a traktorost. Így esett, hogy sütizés előtt szántottunk is egyet. Persze nem mi, csak a traktoros és Ambrus, akit nem kellett kétszer kérni, hogy ugorjon a traktoros mögé.
Sajnos kiszedett a traktor egy nagyon szép kis akácfát is, amit még Józsi ültetett, ez a rossz része a történetnek, de elhatároztam, hogy legközelebb hozunk egyet Kisörsről, hogy pótoljuk a kis fát.

A következő képet Ágoston készítette, címe: szántás, készített még képeket Józsi báka farmerja és cipője címmel is (30-at legalább), azokat nem gyűjtöttem itt össze : )).