Őszi, mézes finomságok

Mézes kökénylekvárt készítettem a héten, a méhészetben szedett kökényből. Rémisztgettek, hogy sokáig fog tartani a passzírozás, de Robi nagymamájától kaptam egy nagyon klassz passzírozót még réges rég, ami megkönnyítette a dolgomat. Egy kicsit főztem a kökényt, aztán passzíroztam, (a megmaradt részeket- magot leszámítva- megettem), majd újra főztem egy kicsit egy kis akácmézzel. Sűrű lett és igazán nagyon finom! Nem "vásul" el a szája annak, aki megkóstolja. Lekvárként elmúlt a fanyarsága!

Nagynénémtől kaptunk egypár méretes, fekete retket és mivel Ágoston és Bori hetek óta betegeskednek készítettem nekik mézes kanalast. A fekete retket kivájtam tölcsér alakban és egy este alatt átcsurgattam rajta az akácmézet. Nagyon jó nyákoldó és én még az ízét is szeretem, (Ágoston ebben vitatkozna velem...) Kinga barátnőmmel megint egyszerre gondolkodtunk, ő is így ápolgatta a családot a héten : ).

Természetesen sütőtököt is eszünk, rengeteget mostanság. Levesnek sütinek, de a legjobb, csak úgy megsütni. Kitaláltam, hogy cukor helyett egy kis mézet csurgatok a tökök tetejére akkor, amikor már majdnem készen vannak. Kicsit féltem, hogy hamar rásül a méz, de nem így történt. Még fél órát sült a tök és még kétszer megismételtem a csurgatást, mégsem égett meg! Nagyon finom lett így a sütőtök, mindenkinek ajánlom!